Kathleen Turner az 1980-as években erejével és vonzerejével vált híressé – sokan Hollywood egyik legszebb színésznőjének tartják.
Ez az erő segítette át a sok jó és rossz időszakon, amit a színésznő az évek során átélt.
Kathleen Turnernek nehéz gyerekkora volt, és egy négygyermekes családban nőtt fel. Ő és testvérei Londonban és Venezuelában nőttek fel. Tragédia érte fiatalon, amikor édesapja váratlanul elhunyt, miközben Hampstead-i otthonukban a füvet nyírta.
Egy hónappal a halála után Kathleent és családját a külügyi szolgálat kirúgta az Egyesült Királyságból. Turner és családja a Missouri állambeli Springfieldben telepedett le, mindannyian még mindig apjukat és egykori otthonukat gyászolták.
Felnőttként Tuner végre békére lelt, miután New Yorkba költözött, hogy színészi karriert folytasson. A színpadon volt némi szerencséje – de a legnagyobb áttörést az hozta meg számára, amikor megkapta a femme fatale szerepét az 1981-es „A test melege” című filmben.
Három évvel azután, hogy William Hurt mellett játszott, Turner lehetőséget kapott, hogy Michael Douglas társszereplője legyen a híres „A smaragd románcában”. Douglas a forgatás idején épp rázós szakításban volt feleségétől, Diandrától, és Turnerrel érzelmeket tápláltak egymás iránt.
„Éppen szerelmesek voltunk – heves, vágyakozó pillantások és heves flörtölés. Aztán Diandra lejött, és emlékeztetett, hogy ő még házas” – mesélte Kathleen.
Végül 1984-ben ment hozzá a filmbeli ingatlanfejlesztőhöz, Jay Weisshez. Nem sokkal később megszületett egyetlen közös lányuk. Rachel Ann Weiss 1987. október 14-én született.
Sajnos a pár kapcsolata kezdett megromlani, ahogy elkezdték nevelni a lányukat.
„Rávettem a filmes cégeket, hogy adjanak nekem hosszú hétvégéket, vagy biztosítsanak extra jegyeket, hogy a lányom és a férjem eljöhessen hozzám. De volt egy olyan érzés a házasságban, hogy az erőfeszítés csak az ő oldalán állt, ami miatt bűntudatom volt.
Ez volt az egyik oka annak, hogy véget ért. Kezdtem nagyon elnyomottnak érezni magam. Azt gondoltam: „Várjunk csak egy percet, te is nagyon jól jártál azzal, hogy velem házasodtál” – magyarázta Kathleen.
2005-ben Turner Martha szerepét játszotta a „Nem félünk a farkastól?” Broadway-felújításában, és ekkor csúcsosodtak ki a házassági problémáik. Turner hihetetlenül elfoglalt lett, miközben heti nyolc előadásban játszott, és úgy tűnt, hogy Weiss nem akart vele lenni, amikor otthon volt.
Ők ketten ez idő alatt barátságosan elváltak, Turner pedig egy Tony-díjat is kiérdemelt Martha szerepéért.
A sztár már 1987-ben Oscar-jelölést is kapott a „Előre a múltba” című filmben nyújtott alakításáért. Filmes karrierje a 80-as években is élénk volt, és számos kasszasikerben szerepelt – ebből háromban Michael Douglas oldalán.
A 90-es években azonban Kathleen egy orvosi kudarcot élt át, amikor a nyakával problémák voltak, és nem tudta elfordítani a fejét. Ráadásul a kezei annyira megduzzadtak, hogy már nem tudta használni őket.
„Ez bénító volt” – mondta Kathleen. „Az ember már nem veszi természetesnek a dolgokat, ha elveszíti őket, még ha csak átmenetileg is. Amit természetesnek vettem – az atletikusságomat, a képességemet, hogy dobáljam magam, és hogy úgy mozogjak, ahogy csak akarok. Amikor ezt elvesztettem, az egy igazi önismereti válság volt: ki vagyok én, ha ezt nem tudom megtenni?”.
Szerencsétlenségének okozója végül a reumás ízületi gyulladás lett, egy olyan állapot, amelyet az ízületeinkben lévő nyálkahártya megduzzadása jellemez. Ez az állapot krónikus fájdalmat okoz, amelyet nehéz kezelni.
„Amikor először diagnosztizálták, megrémültem, mert azt mondták, hogy tolószékbe kerülök” – magyarázta Kathleen. „Azt gondoltam: ‘Ha nem tudok mozogni, nem tudok cselekedni. Erre születtem. Ez az életem minden pontján jelen van. A gondolat, hogy nem tudom csinálni, volt a legijesztőbb – ez és az állandó fájdalom”.
Kathleen a tablettákhoz és az alkoholhoz fordult, hogy kezelje fájdalmát. Bár ezek segítettek neki a munkában, a vodkaivás szokása oda vezetett, hogy elájult az olyan előadások próbáin, mint a 2002-es „The Graduate” színpadi produkciója.
A színésznő valóban elvonóra ment, miután a show leállt, csak hogy kiderüljön, hogy nem alkoholista. Ehelyett azt mondták neki, hogy egyszerűen csak jobban nyomon kell követnie, mikor szedi a gyógyszereit és azok mellékhatásait.
Ma a színésznő jógázik és pilates-t csinál, hogy segítsen kezelni a fájdalmat és fürge maradjon.
Miközben jobban kezelte a fájdalmát, a sztár valóban a színpadi karrierjére kezdett koncentrálni. Bár időnként még mindig dolgozott filmben és televízióban, idősebb korában nagyrészt visszatért a gyökereihez, sőt, negyvenes éveiben még a „Macska a forró bádogtetőn” című darabban is szerepelt a színpadon.
„Mert tudtam, hogy ahogy öregszem, a jobb szerepek a színházban lesznek, ami teljesen igaz, szóval ez egy kis előrelátás volt a részemről, amire méltán büszke vagyok” – mondta Kathleen.
A színházra való összpontosítás időt hagyott a sztárnak arra is, hogy a saját szenvedélyeire koncentráljon, például az Amnesty Internationalnál végzett önkéntes munkára és az amerikai Planned Parenthood of America számára végzett munkára.
Turner, aki élete nagy részében meggyőződéses feminista volt, kétségtelen erejét arra fordította, hogy egész életében más nők felemelését szolgálja. Ideológiáit Gloria Feldt 2008-ban megjelent, a sztárról szóló emlékiratában, a Send Yourself Roses című műben világosan bemutatja.
„Mi vagyunk a nők első olyan generációja, akik anyagilag függetlenek. A nők visszamennek dolgozni” – mondta Kathleen. „Újra feltalálják magukat. Úgy gondoltam, hogy ezt támogathatom, sőt, még fokozhatom is.”
Mit gondolsz Kathleen Turner kihívásokkal teli, de kifizetődő útjáról? Írja meg nekünk a hozzászólásokban!
