1981. március 6-án Marianne Bachmeier minden lépése céltudatos volt, amikor belépett a németországi Lübeck bírósági termébe.
Aztán hirtelen előkapott a táskájából egy töltött pisztolyt, és tüzet nyitott a 35 éves sze.xuális bűnözőre, Klaus Grabowskira.
A férfit Marianne 7 éves lánya, Anna Bachmeier elrablásával, bántalmazásával és meggyilkolásával vádolták.
Másodpercekkel később Grabowski utolsó lélegzetét vette, és a tárgyalóterem padlóján halt meg – miután Marianne hét golyója eltalálta.
A bosszúszomjas anyát azonnal letartóztatták, de a megbánásnak nyoma sem volt. 40 évvel később a „bosszúálló anya” még mindig él az emberek fejében – és az ítélete még mindig megoszt egy egész nemzetet …
Egy gyermek elvesztése a legnagyobb tragédia, gyakran a legrosszabb élményként emlegetik, amit egy szülő átélhet.
1980. május 5-én Marianne Bachmeier élete örökre megváltozott. A 80-as években Marianne egy egyedülálló anyuka volt, aki egy kocsmát vezetett az észak-németországi Lübeckben.
Marianne saját fiatalkorát a nyomorúság és számos trauma jellemezte. Apja a Waffen-SS tagja volt, a náci Németország egyik leghírhedtebb szervezetének.
Felnőttként többször megerőszakolták különböző férfiak. Marianne mindössze 16 évesen teherbe esett. Tizenévesként nem tudta egyedül felnevelni a gyermeket, ezért úgy döntött, örökbe adja a csecsemőt. 18 éves korában Marianne másodszor is teherbe esett – és ismét egy örökbefogadási ügynökségre bízta a babát.
1973-ban Marianne életet adott harmadik gyermekének, lányának, Annának. Marianne még mindig egyedülálló anya volt, de Annát egyedül nevelte fel.
A források szerint Anna „boldog, nyitott gyermek” volt, de sajnos őt és családját hamarosan szörnyű esemény érte.
1980 májusában Anna és Marianne összevesztek. A kislány úgy döntött, hogy lógni fog az iskolából, és helyette egy barátnőjéhez sétál. Útközben azonban Annát elrabolta a 35 éves Klaus Grabowski, egy helyi hentes.
Grabowski órákig tartotta Annát a lakásában, és bántalmazta a kislányt, mielőtt végül megfojtotta. Anna meggyilkolása után az elkövető egy dobozba csomagolta a holttestet, amelyet egy csatorna partján lévő rejtett helyen tárolt.
Grabowski később visszatért a helyszínre, hogy eltemesse áldozata holttestét, de még aznap este letartóztatták kedvenc lübecki kocsmájában, miután menyasszonya feljelentette a rendőrségen.
Grabowski ekkor már elítélt sze.xuális bűnöző volt, aki korábban már rács mögé került két lány elleni sze.xuális támadás miatt.
Az 1976-os börtönbüntetése alatt önként kasztráltatta magát. Két évvel később hormonkezelésbe kezdett, hogy visszafordítsa a kémiai kasztrálást, hogy szerelmi életet élhessen a menyasszonyával.
Grabowski azonnal beismerte Anna meggyilkolását, de tagadta, hogy zaklatta volna a lányt. A tárgyaláson Grabowski még ennél is tovább ment, és azt állította, hogy Anna megpróbálta elcsábítani és megzsarolni őt.
Valójában Grabowski a gyilkosság áldozatát hibáztatta szégyenletes tettéért. Azt állította, hogy csak azért ölte meg a kislányt, mert az meg akarta zsarolni. Grabowski szerint Anna megfenyegette őt, és azt mondta, hogy pénzt akar – különben elmondja az anyjának, hogy Grabowski nem megfelelő módon megérintette.
A bíróság nem hitte el Grabowski magyarázatát.
Furcsa és felkavaró története mégis az őrületbe kergette Anna édesanyját, Marianne-t, aki tehetetlenségében, dühében és haragjában maradt. 1981. március 6-án, a tárgyalás harmadik napján Marianne úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az ügyet.
Valahogyan be tudott csempészni egy fegyvert a tárgyalóterembe, megkerülve a biztonsági ellenőrzéseket és az összes őrt. Röviddel azután, hogy belépett a terembe, elővette a táskájából a töltött pisztolyt, a lánya gyilkosára célzott, és kiürítette az egész tárat. Nyolc golyóból hét célba talált, és Grabowski azonnal a földre került. A helyszínen meghalt.
Közvetlenül a lövöldözés után Anna édesanyja eldobta a pisztolyt, egy Beretta M1934-est. A hangja ekkor betöltötte a szobát:
„Megölte a lányomat… Arcon akartam lőni, de hátba lőttem… Remélem, meghalt.”.
A helyszínen tartózkodó két rendőr szerint Marianne „disznónak” is nevezte Grabowskit, miután tüzet nyitott.
A rendőrök a tárgyalóteremben letartóztatták, és kezdetben gyilkossággal vádolták.
A tárgyaláson tanúskodó szakértők szerint azonban Marianne tettéhez különleges gyakorlatra volt szükség a fegyverrel, ami arra utal, hogy mindent megtervezett és előkészített a lövés előtt.
Az anyát az orvosok is megvizsgálták, és megkérték, hogy adjon kézírásmintát. Marianne válaszul azt írta: „Érted csináltam, Anna”. A mintát hét szívvel is díszítették – amit sokan úgy értelmeztek, hogy az Anna életének minden egyes évét jelképezi.
Ha Marianne-t elítélik, életfogytiglani börtönbüntetés vár rá.
Az anya önbíráskodása óriási médiafigyelmet kapott – nemcsak Németországban, hanem az egész világon. Marianne-t „Bosszúálló anyának” nevezték, és sokan úgy gondolták, hogy a tárgyaláson fel kell őt menteni.
A gyászoló anyát, aki megbosszulta szeretett lánya halálát, sokan dicsérték, és sok bátorítást és megértést kapott – az önbíráskodás ellenére, amit végrehajtott.
Marianne-t kezdetben szentként ábrázolta a média. De aztán az újságírók elkezdték feltárni a múltját. Az újságok kiderítették, hogy Marianne örökbe adta első két gyermekét. Az, hogy sok időt töltött a bárban, ahol dolgozott, csak egy volt a részletek közül, amelyek kezdték beárnyékolni a szerető és önfeláldozó anya képét.
1983-ban Marianne-t előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésért és lőfegyver jogellenes birtoklásáért ítélték el. Hat évre ítélték rács mögé, de három év után szabadult.
Büntetése megosztotta az embereket, amint azt az Allensbach Intézet felmérése is mutatja. A megkérdezettek mintegy 28 százaléka tartotta megfelelőnek a hatéves büntetését, további 27 százalék túl súlyosnak, további 25 százalék pedig túl enyhének ítélte azt.
Miután letöltötte büntetését a rácsok mögött, Marianne Nigériába emigrált, és feleségül ment egy német tanárhoz. 1990-ben elvált és az olaszországi Szicíliába költözött.
Sajnos Marianne-nál végül hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, ezért visszaköltözött szülőföldjére és szülővárosába, Lübeckbe.
Bosszúállása sok német emlékezetében tovább élt; az újságok még az 1990-es években is írtak az esetről.
1994-ben, 13 évvel a fellépése után, ritka interjút adott a német rádióban.
A Das Erste TV-csatornának 1995-ben adott interjújában Marianne bevallotta, hogy alapos megfontolás után lőtte le Grabowskit, és hogy megakadályozza, hogy további hazugságokat terjesszen Annáról.
Marianne 1996. szeptember 17-én hunyt el egy lübecki kórházban. Korábbi szicíliai otthonában akart meghalni, de oda már nem jutott el.
Marianne-t később szeretett lánya mellé temették el egy lübecki temetőben.
Marianne sorsa és az önbíráskodás esete még mindig vitatott. A lakosság nagy része védelmébe vette tettét, és igazságos büntetésnek tekintette egy olyan bűnözőt, akit már többször elítéltek gyermekbántalmazásért.
Mások viszont úgy vélték, hogy Marianne részéről helytelen volt, hogy a saját kezébe vette a törvényt. Az ítéletet a bíróra kellett volna bíznia – állították a kritikusok.
Mi a véleményed? Kérünk, oszd meg gondolataid a Facebookon található hozzászólási rovatunkban.
