Katicám.. !
Hát már úgy hiányoztál nekem, mint a Lőrinckének az olvasószemüveg.
Látom téged is elküldtek Stuttgartba hogy megmutasd hogy szurkol egy becsületes, a családjának élő nagy magyar anya. Te Kató! Aztán se külön inas a gépen, se semmi? Csak úgy egyszerűen feldobtak egy fapados járatra hogy amíg Istvánka épp a nagymosást intézi, te a mosolyoddal kínozd az ellenfelet? Hát meg kell hogy mondjam, nagyon leadtad mucikám.
Hát sminkes nem járt a jegyhez? Persze nem akarok károgni, mert így is nagy öröm azt látni hogy az általunk fizetett havi ötmillió, milyen emberi módon csámpázik a stadion felé. Aztán nem volt furcsa hogy mihelyt felszállt a gépmadár, már szinte landolt is lefelé, és nem ment el veled a világ végéig?
Persze tudom, ez az EB nagyon fontos a magyarságnak, hiszen egy újabb fronthelyszín arra hogy megmutassuk a világnak, milyen keménytökűek vagyunk, mi, magyarok. Az gondolom senkinek nem jutott eszébe, hogy ezek a silány lózungok, milyen terhet tesznek a játékosokra, amikor tudatosul bennük hogy nem egy szép eredmény a cél, mind inkább a kontinens ámulata, és hogy halomba dobálják a fegyvereket a trittyentrotty tábornok előtt. Aztán hallom, hogy még nem költöztél ki az elnöki vityillódból.
Gondolom szegény Istvánka nem tud megválni a buja kerttől ahol indiánosat játszik egymagában némi tolldísz és egy jókora fejsze társaságában. Nem akarlak elkeseríteni anyukám, de hamarosan szarban leszel, mert ha így fogynak a tanáremberek, még akár Istvánkát is berángathatja a tankerület azzal az OKJ vizsgán szerzett rangjával. Aztán, ki fogja megpucolni a tyúkot? Látod Katyuskám, ez van. A válogatott is olyan mint a magyar politika.
Egyszerűen nem akar tudomást venni a tehetségéről. Mert hiába szimpatikus a csapat, de ( MÉG ) ennyi a tudásuk. Felesleges itt világverő jövőről áradozni, mert még nagyobb a csalódás. Te Kató, felénk olyat nem lehet csinálni, hogy csak úgy, normálisan menjenek a dolgok?
Hogy ne a legjobbak, csupán működőképesek legyünk? Nem. Nekünk kivont karddal kell nekiesni mindennek! Aztán ebbe a nagy nyomasztásban ott állunk a tabella utolsó helyén, súlyos milliárdokért cserében. Na, de legalább egy érmünk biztosan van.
Megküzdöttünk érte az anyja köcsögit neki. Hivatalosan is mi lettünk az Unio legszegényebb tagállama. Igaz, mi végig harcban álltunk valakivel. És ha szélről nem támad minket a Gyuri bácsi, a Hókuszpók meg a fézf@szú bagoly, akár lehagyhattuk volna a románokat is.
Én már csak azt nem tudom, miért nem a magyar kapu mögé ültél. Hiszen ezzel a mosollyal, amit egyébiránt tilt még a genfi egyezmény is, könnyűszerrel az őrületbe kergetted volna a német csatárokat. Na de.. mi annyira szeretjük a békét, hogy le a kalappal! Nem is verünk meg senkit..
Ez az ország a mindent vagy semmit, és a LEG-ek világa.. kevesebbel be sem érjük. Végül, amíg odafent elosztják a mindent.. mi… a semmin osztozunk..
„Szép új világ.. ” De, legalább legyőztük azokat a mocskos kommunistákat.. igaz, arra nem gondolt senki, hogy nekik is kijár egy jóféle magyaros feltámadás.. Mari nénéd..
