Hozzájuk szól ez a pár sor. Azokhoz a nőkhöz, akik tudják mit jelent úgy sírni, hogy senki sem lát…
A nő számára, akinek a párja minden este „extra kitérőt” tesz munka után.
A babája elvesztését gyászoló nő számára.
A nő számára, akit azért bocsátottak el, mert fáradt volt, mert egy hete a beteg gyermekét ápolja egyedül.
Az egyedülálló anya számára, aki nem tudja, hogyan marad talpon a számlák kifizetése után az adott hónapban.
A nő számára, aki évek óta próbálkozik a teherbeeséssel, sikertelenül.
A nő számára, aki még mindig nem bocsátott meg magának az abortusz miatt, amelyet 20 évvel ezelőtt tett.
A nő számára, aki elveszítette a szeretteit.
A szorongással élő nő számára, mert senki sem érti meg, amit megél legbelül.
A nő számára, aki nyilvánosan egész nap mosolyog az idegenekre, de minden este csendben sír, amikor hazaér.
A nő számára, aki legbelül pokolian szenved, de erőt talál minden egyes nap a folytatásra.
A nő számára, aki ma hallott egy pletykát a saját magáról, amivel sárba akarják tiporni.
Az nő számára, aki minden este egy idegen mellett alszik el.
A nő számára, aki gyűlöli önmagát azért, mert a társadalom kirekeszti a mássága miatt.
A nő számára, aki képtelen a férfiakban bízni, mert nem volt apja, aki megtanította volna neki, hogy mit is jelent a szerelem.
A nő számára, aki teljes szívéből szeret, reménytelenül.
A nő számára, akit megcsaltak, és aki most semminek érzi magát.
