Az RMS Titanic 1912. április 15-én bekövetkezett tragikus süllyedése több mint egy évszázaddal később is megragadja a világot.
A Southamptonból New Yorkba tartó első útja során az „elsüllyeszthetetlen” hajó jéghegynek ütközött, ami több mint 1500 utas és legénység halálát okozta.
A katasztrofális emberveszteség ellenére egy nyugtalanító rejtély továbbra is fennáll: miért került elő olyan kevés holttest a roncsból, holott több mint 1500 ember vesztette életét?
A Titanic roncsainak felfedezése
Több évtizedes kutatás után 1985. szeptember 1-jén fedezték fel a Titanic roncsait, több mint 12 000 láb mélyen az Atlanti-óceán alatt.
Több évtizedes találgatások és keresési kísérletek után egy expedíciónak végül sikerült feltárnia a helyét a megdöbbentő mélységben.
Furcsának tűnhet, hogy ilyen sokáig tartott megtalálni a roncsot, de a probléma nem az volt, hogy a helye teljesen ismeretlen volt – sokkal inkább a pontos nyughelyének meghatározása volt a probléma.
Robert Ballard mélytengeri kutató nyolc napig kutatott, mielőtt sikeresen megtalálta az R.M.S. Titanicot, körülbelül 400 mérföldre a kanadai Új-Fundland partjaitól. A roncsok követésének módszerével tudta meghatározni a roncsot – ezt a technikát először a Scorpion, egy 1968-ban elsüllyedt atom-tengeralattjáró felfedezésekor alkalmazta.
Ballard korábban már beszélt arról a pillanatról, amikor meglátta az óceán fenekén pihenő öreg óceánjárót.
„Megfogadtuk, hogy soha semmit nem veszünk el arról a hajóról, és nagy tisztelettel bánunk vele” – mondta a CBS Newsnak.
Azóta azonban az expedíciós csapatok több száz leletet találtak, amelyek bepillantást engednek a múltba – bútordarabokat, étkészleteket és személyes tárgyakat, amelyek azoké voltak, akik soha nem jutottak le a hajóról. Az azonban világossá vált, hogy egyes leletek mennyire rossz állapotban vannak, amikor 1987-ben megkezdődött az első nagy expedíció, amely a Titanicról származó tárgyak visszaszerzésére indult.
Hová tűnt az összes holttest?
Magát a roncsot kettéhasítva találták meg, az orr rész érintetlenebb volt, ami azt mutatja, hogy a belső részek még mindig figyelemre méltóan megmaradtak több mint 70 év után is a víz alatt. A roncs körül egy hatalmas, 5 x 3 mérföldes törmelékmezőt fedeztek fel, ahol több ezer tárgy volt szétszórva az óceán fenekén.
De valami megdöbbentő hiányzott: az áldozatok holttestei.
Az emberi maradványok hiánya a történészeket és a felfedezőket egyaránt zavarba ejtette.
Bár cipőket, csizmákat és más személyes tárgyakat találtak a törmelékben, emberi maradványokról nagyon keveset lehet beszélni. A 337 megtalált holttestből 119-et a tengerbe temettek, míg 209-et visszaszállítottak Halifaxba.
„Nulla emberi maradványt láttam” – mondta 2012-ben a New York Timesnak James Cameron, a Titanic rendezője, aki 33 alkalommal látogatta és kutatta fel a roncsot, és állítása szerint több időt töltött a hajón, mint annak kapitánya. „Láttunk ruhákat. Láttunk pár cipőt, ami erősen arra utal, hogy valamikor volt ott egy holttest. De emberi maradványokat soha nem láttunk.”
Mi történt tehát a sok holttesttel?
Úgy tűnik, az igazság abban rejlik, hogy a Titanic roncsai mélyen az óceánban fekszenek – sokkal mélyebben, mint azt a legtöbb ember gondolná. A több mint 12 000 láb mélységben a víz hőmérséklete éppen csak fagypont felett van, és a nyomás óriási.
Ezek a körülmények idővel ahhoz vezettek, hogy a holttesteket baktériumok és tengeri élőlények fogyasztották el. A jelek szerint csak olyan tárgyak maradnak életben, mint a cipők és csizmák, mivel ezek az anyagok nem ehetők a tengeri élővilág számára.
A tengervíz szerepe a csontok eltűnésében
A csontvázak hiánya azonban nem csak a tengeri élőlényekről szól.
Robert Ballard, a mélytengeri felfedező, aki először fedezte fel a Titanic roncsát, elmagyarázza, hogy ilyen mélységben a tengervíznek valójában megvan az a képessége, hogy feloldja a csontokat. A víz ugyanis alultáplált kalcium-karbonátban, amely a csontok egyik fő alkotóeleme. Ahogy a lágy szövetek felszívódnak, maguk a csontok lassan feloldódnak, és nem hagynak maguk után nyomot.
Ballard még a Fekete-tengerrel is szöges ellentétet állapított meg, ahol nincsenek ilyen élőlények, amelyek felfalnák a testeket, és ahol a csontok mumifikálódott állapotban maradnak meg, mivel nincs olyan tengeri élőlény, amely lebontaná őket.
„Az a probléma, amivel meg kell küzdenünk, hogy körülbelül 3000 láb mélység alatt a kalcium-karbonát kompenzációs mélység alatt vagyunk” – mondta Robert Ballard mélytengeri kutató az NPR-nek.
„És a mélytenger vize kalcium-karbonátban telített, ami nagyrészt a csontok alapanyaga. Például a Titanicon és a Bismarckon, ezek a hajók a kalcium-karbonát-kompenzációs mélység alatt vannak, így amint az élőlények megeszik a húsukat, és feltárják a csontokat, a csontok feloldódnak.” – mondta.
A hátborzongató valóság
A roncs és az azt körülvevő törmelékmező felfedezése mindig is a félelem és a rémület keverékét váltotta ki.
A Titanic holttesteinek eltűnéséről értesült emberek megosztották gondolataikat az interneten, sokan „borzalmasnak” vagy „hátborzongatónak” nevezték, ha arra gondolnak, hogy több ezer emberéletet veszítettek el, és hogy a természet végül a maga útját járta.
De e borzongató valóság közepette néhányan különös vigaszt találnak abban a tudatban, hogy a holttesteket a természet a maga módján visszaszerezte.
Egy hozzászóló szavaival élve: „Az egyetlen vigasz, hogy ezeket az áldozatokat az egyetlen módon adták vissza a természetnek, ahogyan az anyatermészet tudja”.
A Titanic lassú pusztulása
A Titanicot felfedezése óta számos alkalommal látogatták meg tudósok és felfedezők, és a megtalált tárgyak közül sokat kiállítottak a nyilvánosság számára.
Magát a roncsot azonban nem sikerült érintetlen állapotban megőrizni.
Az évek során a tengeralattjáró-expedíciók véletlenül kárt tettek a hajóban, és egy vasból táplálkozó baktérium lassan felemésztette a hajótestet. A tudósok előrejelzése szerint a következő 50 évben a Titanic szerkezete teljesen összeomolhat, és nem marad más hátra, mint a rozsda és a rugalmas belső tér maradványai.
Egy turisztikai küldetés tragikus vége
2023-ban a roncs egy még modernebb tragédia színhelyévé vált.
A Titan tengeralattjáró, amelyet az OceanGate üzemeltetett, hogy a turistáknak bepillantást engedjen a Titanic végső nyughelyére, tragikus módon összeomlott leereszkedés közben, és mind a hat ember életét követelte, akik a tengeralattjáróban tartózkodtak.
A fedélzeten volt Stockton Rush pilóta, az OceanGate társalapítója, Paul-Henri Nargeolet másodpilóta, Titanic-szakértő, valamint három turista, Shahzada Dawood és 19 éves fia, Suleman Dawood, mindketten egy gazdag pakisztáni üzletembercsalád tagjai, valamint Hamish Harding, brit üzletember és kalandor.
A Titanic eltűnt holttesteinek rejtélye kísérteties, de emlékeztet a természet kegyetlen erőire és a mélységes veszteségre, amely még mindig ott lappang az Atlanti-óceán mélyén.
