Kisfiú könyörög, hogy ne vigyék bölcsődébe – Édesanyja váratlanul benéz, és sokkoló dolgot lát

„Nem, anya, nem akarok menni!” – mondta sírva a kis János, miközben a földre vetette magát. Márta Kiss sóhajtott. Nem már megint! Márta már egy hete küzdött ezzel a jelenettel, pedig a kisfiú mindig is szeretett bölcsődébe járni.

János két éve jár a helyi bölcsődébe, és soha nem volt gond. Ám egy hete minden reggel hisztit rendezett, könyörgött, hogy ne vigyék el. Az édesanya tanácstalanul fordult a gyerekorvoshoz, aki azt mondta, hogy a kisgyermekek gyakran mennek keresztül a „borzalmas hármasok” korszakán.

– „Mi történt, kicsim?” – kérdezte Márta, amikor lehajolt a földön fekvő kisfiúhoz.

János remegve bújt hozzá, de nem mondott semmit. Márta, bár türelme fogytán volt, érezte, hogy valami nincs rendben.

„Ígérem, időben visszajövök”

– „Drágám, sajnálom, hogy kiabáltam. Mondd el, miért nem akarsz menni?” – kérdezte Márta gyengéden.

János csak annyit suttogott: „Nem szeretem.”

– „Bántanak a gyerekek?” – kérdezte Márta aggódva.

A kisfiú nem válaszolt, csak annyit mondott: „Nem akarok ebédet enni.”

Ez a mondat felkeltette Márta figyelmét. Valami nem stimmelt. Megígérte Jánosnak, hogy még ebéd előtt visszamegy érte.

A döbbenetes felfedezés

Márta másnap a bölcsődébe érkezett, épp ebédidőben. Az intézmény szabályai szerint a szülők nem léphettek be a gyermekek játszószobájába vagy étkezőjébe, de az ajtón nagy üvegablak volt, amelyen keresztül mindent látni lehetett.

Ahogy Márta figyelte a termet, észrevette Jánost, aki az asztalnál ült, mellette egy nő, akit még soha nem látott. A nő egy kanállal krumplipürét nyomott János szájához, és éles hangon kiabált:

– „Egyél! Nyisd ki a szád, és edd meg!”

János sírva rázta a fejét, de a nő dühösen megismételte:

– „Addig itt ülsz, amíg mindent meg nem eszel!”

János könnyei patakokban folytak. Mikor tiltakozni próbált, a nő durván a szájába nyomta az ételt, amitől a kisfiú majdnem megfulladt.

„Elég volt!”

Márta azonnal berontott az ajtón.

– „Takarodjon el a fiam mellől!” – kiabálta.

A nő megdöbbent, és így válaszolt: – „A szülőknek tilos belépniük az étkezőbe!”

– „Tényleg? Akkor talán ideje lenne, hogy lássuk, mi folyik itt!” – felelte Márta dühösen. – „Nem látja, hogy a fiam már nem tud enni? Önnek, mint pedagógusnak, tudnia kellene, hogy az étel erőltetése traumatikus a gyerekek számára!”

Márta élesen folytatta: – „Az, hogy egy gyereket arra kényszerít, hogy mindent megegyen, régi, elavult módszer. Ha nem hagyja abba az ilyen viselkedést, gondoskodom róla, hogy soha többé ne dolgozhasson gyerekekkel!”

A helyzet rendezése

Márta kézen fogta Jánost, és magával vitte. Aznap hosszasan beszélgettek arról, mi történt.

Másnap Márta ismét elvitte Jánost a bölcsődébe, de ezúttal bejelentés nélkül többször is visszatért, hogy megfigyelje, mi történik. Az asszisztens soha többé nem kényszerítette Jánost evésre, és a kisfiú újra élvezte a bölcsődét.

Tanulságok

• Tiszteljük a gyerekek határait: A pedagógus viselkedése azt mutatta, hogy figyelmen kívül hagyta a gyermek szükségleteit, ami bizalmatlanságot szült.
• A szülők felelőssége: Márta cselekvése példát mutatott arra, hogy a szülőknek oda kell figyelniük gyermekeik jelzéseire és meg kell védeniük őket.

Ez a történet emlékeztet minket arra, hogy a gyerekek határainak tiszteletben tartása alapvető fontosságú. Ossza meg ezt a történetet, hogy mások is tanulhassanak belőle.