A csendes hullámok, melyek a Balaton partjait simogatják, az évezredek során számtalan titkot rejtettek el mélyeiken. Ezen a parton, ahol Kovács P. József, az egykori televíziós műsorvezető és generációk szeretett családtagja, évek óta él, a hullámok most őt veszik körül, aki saját, személyes harcait vívja, csendben.
A vitorlázás iránti szenvedély, amely fiatalabb napjaiban vezette őt a Balaton hullámaihoz, mély és személyes gyökerekkel rendelkezik. Édesapja, aki sí- és vitorlásedzőként dolgozott, bevezette őt ebbe a különleges világba. Annak idején egy „Elefánt” nevű hajóval járták a „magyar tengert”, ahol találkozott élete szerelmével, Mariettával.
„Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a feleségemre,” osztja meg Kovács P. József szomorúan a Blikknek. „Nem tompul a fájdalom. A hiánya olykor elviselhetetlen.”
Marietta elvesztése, az az űr, melyet hátrahagyott, az idő haladtával nem csillapodott, ahogyan az sem, amit kedvenc kutyája, egykoron állandó kísérője és barátja távozása okozott. A kis puli, aki élete végéig mellette volt, szintén a karjaiban hagyta itt ezt a világot, amikor testének 13 éve megadta magát az időnek.
37 év után először él kutyák nélkül, és a ház néma csendje egy másféle magányt hoz létre. A barátok kérdeznek, ajánlanak másik kisállatot, de 82 évesen úgy érzi, nem lenne felelős dolog egy új kutyát vállalni.
„Felelőtlenség lenne 82 évesen egy új kutyust vállalni. Azt még fel is kellene nevelni. Márpedig én súlyos betegséggel küzdök jó ideje,” mondja.”
Kovács P. József jelenleg rákkal küzd, de az eredményei jók és biztatók. Lelkiismeretes orvosok és egy speciális gép segítségével próbál gyógyulni, és a doktorok azt mondják, hogy „kapok még legalább tíz évet az élettől.” Bár szíve mélyén reménykedik ebben, a gyógyulás útja mindig is egyénenként változik.
József története egy emlékeztető arra, hogy az élet és a halál egyaránt részei az életünknek, és ahogyan a Balaton hullámai kitartóan simogatják a partot, ahol József megtalálta és elveszítette a szerelmét, ugyanúgy találunk minket is valami, ami továbbvisz a fájdalmon és veszteségen át, és valami, ami érdemes tovább vinni: az emlékek és a szeretet.
Így, azon a csendes parton, ahol az „Elefánt” valaha vitorlázott, Kovács P. József saját útját járja, egy útját, ami fájdalommal és reménnyel van kikövezve, és ahol minden hullám egy másik emléket hoz, s egyben egy másik lehetőséget a békére és az elfogadásra.
