A gyermekkorunkról való elmélkedés mindannyiunkban különleges emlékeket idéz fel: a játékokat, amiket játszottunk, a finomságokat, a születésnapokat és így tovább. Különösen az otthonról vannak emlékeink, ahol felnőttünk – az otthonról, amelyet a „fészkünknek” éreztünk, és amelyben hosszú évekig élünk.
A történet középpontjában álló nő soha nem hagyta el a fészkét, és az ő története sok olvasót megérintett.
Nancy „Joan” Gifford 104 éves nő, és ezt a kort elérni már önmagában is hihetetlen teljesítmény.
De ami minket itt leginkább érdekel, az az a tény, hogy 102 éve ugyanabban a házban él. Nancy az 1920-as évek elején született, és mindkét világháborút megélte!
Mindössze 2 éves volt, amikor beköltöztek a családjávval abba a házba, ami az élete otthonává vált, és soha nem fogod elhinni, mennyibe került a ház. Akkoriban Nancy szülei mindössze 200 dollárért vették a házat. Igen, jól olvastad – 200 dollárért!
Nancy fia, John, megosztotta velünk legkedvesebb gyermekkori emlékeit:
„Emlékszem, amikor fiatal voltam, annyi csodálatos család élt az út mentén, és mindannyian név szerint ismertük egymást. Mi gyerekek játszottunk egymással és jól éreztük magunkat: madarakat figyeltünk, úsztunk a folyóban – annyi mindent, amit a mai gyerekek már nem csinálnak.
A legtöbb gyerek a környéken ismerte egymást, és mindannyian nyitva hagytuk az otthonunk ajtaját, és ez csodálatos volt: teljes bizalom és harmónia volt közöttünk. Persze akkoriban szegények voltunk, de boldogok voltunk” – mesélte John.
Holland és Odam ingatlanügynökök nyilatkoztak Nancy otthonáról: „Gifford asszony története határozottan ilyen. Nagyon kevés ember éri meg a 104 éves kort, nemhogy elmondhassa magáról, hogy 102 éve ugyanabban a házban él” – mondták az ügynökök.
102 év után Nancy eladta történelmi otthonát, és egy idősek otthonába költözött. Az eladásból azonban hasznot húzott: a háza elképesztő 169 950 dollárért ment el!
Ez a bájos történet minden bizonnyal gyermekkorunk gondtalan emlékeit idézi fel – értékes emlékeket, amelyek egész életünkben elkísérnek bennünket.
