Az emberek mindenféle dolgot tesznek, amikor fülig szerelmesek, és most a tudósok egy lépéssel tovább jutottak annak megértésében, hogy miért.
Eddig a kutatók nagyon keveset tudtak a szerelemről, vagy legalábbis a szerelem érzéséről és arról, hogy az hogyan hat a viselkedésünkre.
Egy új tanulmány azonban megerősítette, hogy amikor szerelmesek vagyunk, egészen másképp viselkedünk. Valójában az agyunk teljesen másképp működik.
A tanulmányhoz Adam Bode, az Ausztrál Nemzeti Egyetem PhD-hallgatója és Dr. Phil Kavanagh, a Canberrai Egyetem és a Dél-Ausztráliai Egyetem munkatársa több mint 1500 olyan fiatal felnőttet vizsgált, akik szerelmesnek vallották magukat.
Ezután kérdéseket tettek fel nekik a kapcsolataikról és arról, hogyan viselkednek a partnerükkel szemben.
A tudósok kifejezetten a testben lévő viselkedés-aktiváló rendszert (más néven BAS) vizsgálták, és azt, hogyan reagál, ha valaki szerelmes.
A BAS egy olyan mechanizmus, amelyről úgy vélik, hogy a jutalmazás és a pozitív megerősítés révén szabályozza bizonyos viselkedések motiválását.
A Behavioural Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy az agy másképp működik egy különösen szerelmes időszakban, amikor a mindennapi gondolatok a szerelmes személy körül forognak.
Valójában ők válnak életünk középpontjává.
„Valójában nagyon keveset tudunk a romantikus szerelem evolúciójáról” – mondta Bode egy nyilatkozatában.
„Úgy gondoljuk, hogy a romantikus szerelem először mintegy ötmillió évvel ezelőtt alakult ki, miután elváltunk őseinktől, az emberszabású majmoktól.
„Tudjuk, hogy az ókori görögök sokat filozofáltak róla, felismerve, hogy ez egyrészt csodálatos, másrészt traumatikus élmény.
„A legrégebbi valaha előkerült vers valójában egy szerelmes költemény, amelyet körülbelül i.e. 2000-re datáltak.”
Dr. Kavanagh úgy véli, hogy az oxitocin nevű hormon játszhat szerepet az elmén belüli változásokban.
„Tudjuk, hogy az oxitocin milyen szerepet játszik a romantikus szerelemben, mert hullámai keringenek az idegrendszerünkben és a véráramban, amikor szeretteinkkel érintkezünk” – mondta.
„Az, hogy a szeretett személyek különleges jelentőséget kapnak, annak köszönhető, hogy az oxitocin egyesül a dopaminnal, azzal a vegyi anyaggal, amelyet az agyunk a romantikus szerelem során szabadít fel.
„Lényegében a szerelem aktiválja a pozitív érzésekkel kapcsolatos pályákat az agyban”.”
Bode és Kavanagh még tovább akarnak menni a tanulmányukkal: a következő szakaszban azt vizsgálják, hogy a férfiak és a nők hogyan viszonyulnak másképp a szerelemhez – valamint a romantikus partner négy különböző típusát.
