Ha azt hiszed, hogy már mindent hallottál vagy láttál, nos, valószínűleg tévedsz.
Az idők folyamatosan változnak, és a modern világ az élet számos területét forradalmasította, így a munkaerőpiacot is. Néhány szakma azonban érintetlen maradt, és bizonyos értelemben „időtálló”, a változásokkal szemben áthatolhatatlan.
A haldoklás az élet része, és a szeretteink elvesztése miatti gyász érthető. A közeli barátok és rokonok sírása egy szeretett személy halála miatt normális dolog, de van akinek az a szakmája, hogy temetésen könnyeket produkáljon…
Egy kínai Henan tartománybeli nő akár 200 000 jüant (kb. 26 000 dollárt) is kereshet azért, mert sír és zokog idegenek temetésén!
Ez a nő – akit itt Jingnek fogunk hívni – 20 éve űzi ezt a szakmát, és azt állítja, hogy imádja a munkáját. Jingnek a keresetéből sikerült házat vennie és a legidősebb fiát egyetemre küldenie. Jing szakmáját többféleképpen is leírják: „szellemimádók”, „sírók” vagy „moirológusok (hivatásos gyászolók)”, és számos kultúrában évszázadok óta gyakorolják.
Az ókori Egyiptomban például voltak olyan emberek, akiket azért fizettek, hogy sírjanak és sirassák a halottakat – különösen az elhunyt prominens személyiségeket.
Sőt, minél magasabb „rangú” volt az elhunyt, annál nagyobb sírást és jajveszékelést vártak tőle!
Ez a hagyomány (vagy foglalkozás) Egyiptomból más kultúrákba is átterjedt, és Kínában is elterjedt. A 30 perces szakszerű gyászolásért a moirológusok 40 dollár körüli fizetést kapnak, és „szolgáltatásaikra” nagy a kereslet.
Sőt, Kínában úgy tűnik, hogy egy hivatásos gyászoló jelenléte összességében emeli a temetés státuszát és „osztályát”.
Mit gondolsz erről a szokatlan kulturális gyakorlatról?
