Ahogy szüleink elérik az idős kort, mindannyian elkezdünk gondolkodni a számukra megfelelő életlehetőségeken. Szeretnénk, ha biztonságban lennének a saját otthonukban, de ha ez nem lehetséges, akkor meg kell fontolnunk az idősek otthonát.
Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, mivel a legtöbb idősotthon drága, és még ha meg is engedhetjük magunknak, a legtöbben elgondolkodunk azon, hogy vajon megfelelő ellátást kapnak-e.
Amikor Schon szülei beléptek aranykorukba, észrevette, hogy egyre gyengébbek, és elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen alternatív életformát lehetne számukra biztosítani.
Bonnie és George Miller, mindketten 87 évesek voltak, kezdtek feledékenyek lenni, Bonnie pedig elesett és eltört a válla.
Schon annyira aggódott értük, hogy tudta, gyorsan kell cselekednie. Aztán olyan megoldással állt elő, amitől mindkét szülője sírva fakadt, amikor megmutatták nekik az új helyiséget.
Schon aggódott az apjáért, akinek az elméje kezdett kicsúszni a kezéből, az anyja pedig kerekesszékbe került, miután elesett.
Az Ohio állambeli Brémából származó odaadó fiú igazán nem akarta őket idősek otthonába helyezni, ezért feleségével, Jeannie-vel elkezdtek különböző lehetőségeket vizsgálni.
„Az egyik nem tud egyedül élni a másik nélkül, és nem akartuk, hogy bármelyikük is idősek otthonában végezze” – mondta Schon.
Schon elmondta, hogy amikor az édesanyjának eltört a válla egy esés során, fontolóra vették, hogy olyan házba költöznek, ahol van anyóslakosztály.
Amikor a gondoskodó házaspár nem talált semmit, a legédesebb tervvel álltak elő idősödő szülők számára.
„Úgy döntöttünk, hogy lyukat robbantunk az alagsori falon, megszabadulunk a szórakoztató dolgainktól, mint a biliárdasztal, a hangszerek és a karaoke-terem, és beköltöztetjük őket, hogy mi gondoskodhassunk róluk” – magyarázta Schon.
Schon elgondolkodtató megtérése a szülei számára szívmelengető
Nézd meg a pillanatot, amikor a pár először látja az új teret, mindenki sírva fakad!
Schon és Jeannie csodálatos példái annak, hogy mindannyiunknak meg kell tennünk, amit csak tudunk a szüleinkért; mindazok után az áldozatok után, amelyeket értünk hoztak.
