Egy otthon, ahol élhetünk, és olyan szülők, akik szeretnek és gondoskodnak rólunk, valóban olyan kiváltságok, amelyeket néha természetesnek veszünk. De ahogy mondani szokták, valaminek az értékét csak akkor ismerjük fel igazán, ha elveszítjük, vagy ha már nem is rendelkezünk vele.
Két testvér számára nem a tető hiánya a fejük felett vagy a családjuk szerető ölelése volt az egyetlen gond, ami lekötötte az elméjüket. A fiúk különböző nevelőszülőknél éltek, és arra vágytak, hogy együtt legyenek.
KÜLÖN NEVELŐOTTHONOKBAN ÉLTEK
2017-ben az akkor 10 éves Tre alig láthatta az akkor 7 éves öccsét, Ke’Lynnt, mert nem egy nevelőotthonban laktak. Több mint három évig gyermekvédelmi gondozásban voltak. Ke’Lynn továbbá kifejtette:
„Minden nap látni akarom őt [Tre-t], de nem látom”.
Ugyanakkor a kis Ke’Lynnnek hiányzott, hogy a bátyja a közelében legyen, mert annyira szerette őt. Tre azért akart a kisöccsével lenni, mert felelősnek érezte magát érte, és meg akarta védeni, mint egy nagy testvér.
Kezdetben a fiúknak szükségük volt némi időre és térre, hogy külön lehessenek, hogy kiheverjék a traumát és a szorongást. Azonban csak egymásra számíthattak, és a szociális munkásuk arról is beszámolt, hogy mennyit dolgoztak a kapcsolatukon.
A két testvér minden hónapban találkozott egy kis időre, hogy aztán a rövid látogatás végeztével szétváljanak. A távozáskor kontrollálatlanul zokogni kezdtek, mert gyűlölték, hogy külön sodródtak. Fájdalmas látvány volt ez mindenki számára.
A két gyerek szeretett volna ott lenni egymásnak, és élvezni a rendes családi időt, hogy valódi, testvéri szeretettel árasszák el egymást. A rövid látogatások annyira fájtak nekik, hogy alig tudtak uralkodni az érzelmeiken.
JÁTÉKOS BÖRTÖK
Tre és Ke’Lynn szerepelt a WFAA szerdai gyermekműsorában, ahol mindketten élvezték, hogy egy délutánra tiszteletbeli dallasi rendőrökké válhattak. Ke’Lynn hihetetlen élményükről beszélt:
„Láttuk a kutyát, és utaztunk a rendőrautóban”.
A két testvér egy olyan környékbeli közösségben nőtt fel, ahol gyakran láttak rendőröket. Elmondták, mennyire vágytak arra, hogy egy szerető és biztonságos családban éljenek, ahol a szüleik úgy vigyáznak rájuk, mint a rendőrök a régi környékükön.
VÉGÜL ÖRÖKBEFOGADTÁK
Egy nap egy Dr. Robert Beck nevű kedves ember meglátta a testvéreket. Mélyen meghatódott, miután megismerte a történetüket, és azt mondta, hogy azonnal úgy érezte, hogy kapcsolatba kell lépjen velük. Nem sokkal később úgy döntött, hogy megnyitja a szívét és az otthonát előttük, és a testvérek odaköltözhettek hozzá.
Beck azonban csak 2018. július 18-án lepte meg fiait egy észak-texasi bírósági teremben. Bár a testvérek azt hitték, hogy csak azért vannak jelen egy ilyen helyen, hogy fotókat készítsenek, ez valóban az örökbefogadásuk napja volt.
Miután megtudták, el voltak ragadtatva, és nem tudták abbahagyni az apjuk ölelését. Végre volt otthonuk és örökké tartó családjuk, köztük egy idősebb testvér, és egy szerető apuka, aki megígérte, hogy egész hátralévő életükben szeretni, támogatni és védeni fogja őket.
