Egy tanulmány „ellentétes” elméletet tárt fel azzal kapcsolatban, hogy a társadalom mely tagjait helyezték végső nyugalomra a sírpiramisok sírjaiban Tombosban.
Egy tanulmány megvizsgálta a „korábbi régészeti és bioarcheológiai kutatásokat”, amelyek szerint a núbiaiak – a ma Észak-Szudán és Dél-Egyiptom néven ismert Núbia területén őshonos népcsoport – és az egyiptomiak együtt éltek a korábban Tombos néven ismert gyarmati városban.
Mit vizsgált az új csontvázpiramis kutatás?
A tanulmány – melynek címe: A mindennapi élet egy núbiai Újbirodalmi erődvárosban: Tombos fizikai aktivitásának újbóli vizsgálata – és a Journal of Anthropological Archeology című folyóiratban jelent meg – kifejti, hogy a korábbi bizonyítékok szerint a lakosság „viszonylag egészséges volt, a csontvázmaradványokon a fiziológiai stressz korlátozott jeleit mutatták”, és hogy a város „birodalmi keretek között, fizikailag nem megerőltető foglalkozások révén” részesült előnyökben.
Most azonban már nem biztosak abban, hogy ez valóban így van-e.
A kutatók a Nílus harmadik kataraktusánál található Tombos lelőhelyen talált „kamrás, piramis/kápolna/aknás, gödrös és tumulus sírokban” talált csontvázakat több mint 10 éves folyamatos ásatási munka és biomolekuláris vizsgálatok segítségével újraelemezték.
A csapat a csontvázak enthesealis elváltozásait vizsgálta, ami azt jelenti, hogy az izmok és a szalagok hogyan kapcsolódnak a csontokhoz, és ezt követően megmutatják, ha a testet gyakran vagy intenzíven használták.
Ha egy testet gyakrabban és intenzívebben használtak, az izmok és szalagok „erősebb rögzítési módot igényelnek”, ami „a csonton a rögzítési ponton lévő határozott gerincek és bordák” formájában jelenik meg.
Egyénenként „összesen 17 fibrocartilaginous enthesealis elváltozást vizsgáltak, beleértve a felső- és alsótestet is”, és egy 1-6-ig terjedő „súlyossági” skálát használtak.
Ez fontos a „kulturális rendszerek, értékek és normák” meghatározásához, mivel „a testmozgások a megélt tapasztalataink és mindennapi életünk elengedhetetlen részét képezik”.
A tanulmány figyelembe vette a különböző típusú temetkezési edényeket, a testet körülvevő tárgyakat és a testhelyzetet is, mint az adott személy közösségen belüli helyzetének mutatóit, és „hogy jobban megértsük e gyarmati tér halotti, társadalmi-gazdasági és foglalkozási tájképét”.
Mit találtak a csontvázpiramisok új kutatásai?
A tanulmány „különösen alacsony enthesealis változásokat talált”, ami arra utal, hogy a mindennapi élet a városban „fizikailag nem volt különösen megterhelő”.
„[A szerző] [Sarah] Schrader felvetette, hogy Tombos lakossága kisebb tisztviselőkből, szakemberekből, kézművesekből és írástudókból állhatott” – magyarázza.
A leletek lehetővé tették „a státusz és az identitás erőteljesebb vizsgálatát”, és összehasonlították „az egyiptomi stílusú elit piramiskomplexumos temetkezéseket (beleértve magát a piramist, valamint a kápolnát és az aknát) a kevésbé elit kamra- és gödörsírokkal” a „núbiai stílusú tumulus-temetkezések” mellett is.
„A tumulusok halmozott építmények, gyakran szabálytalan kőkörökből álló felépítménnyel és kamrás fülkés alépítménnyel ellátott temetkezési aknával. A társadalmi státuszt jelezheti a sír típusával való kapcsolat, de a temetkezési gyakorlat is, különösen a sírmellékletek és temetkezési edények biztosítása fa vagy kerámia koporsók, nádszőnyegek vagy vászonba burkolás formájában, edény nélkül. A nők számos hajlított temetkezésének jelenléte az érintettek eltérő társadalmi státuszára és/vagy identitására utal” – áll a közleményben.
Mit jelentenek a kutatási eredmények?
A vizsgálat eredményei „ellentétben állnak” a tombosi táj korábbi értelmezéseivel, amelyek szerint a lakosság enthesealis változásai „nem voltak hangsúlyosak”.
Ehelyett a tanulmány „a fizikailag aktív és kevésbé aktív emberek összetett tájképét” tárta fel.
A tanulmány szerint: „Eredményeink arra utalnak, hogy a piramissírok, amelyekről egykor úgy gondolták, hogy a legelitebbek végső nyughelyei, alacsony státuszú, magas munkaképességű személyzetet is tartalmazhattak.
„[…] Ez a tanulmány az adatok újraelemzésének fontosságáról szól; a további ásatásokkal, kormeghatározásokkal és biomolekuláris elemzésekkel a múltban megélt tapasztalatok értelmezése teljesen megváltozhat.”
