Ha olyan vagy, mint én, gyermekkorodra a stabilitás, a szeretet és a biztonság időszakaként fogsz visszatekinteni.
A szüleimnek nem volt sok pénzük, igaz, de mindig igyekeztek a lehető legjobbat nyújtani nekem és a testvéreimnek, és gondoskodtak arról, hogy egyikünk se érezze magát a szeretetnél kevesebbnek a környezetünkben.
Sajnos persze a dolgok keserű igazsága az, hogy nem minden gyermeknek adatik meg, hogy megtapasztalja ezt a biztonságot és melegséget. Vannak, akik önhibájukon kívül olyan körülmények közé születnek, amelyek miatt nincsenek stabil szüleik.
Vannak, akik nevelőotthonról nevelőotthonra ugrálnak, és soha nem találják meg igazán azt a helyet, ahová tartoznak, míg mások olyan szülőkhöz kerülnek, akik rosszul bánnak velük, elhanyagolják vagy bántalmazzák őket.
HAPPENING NOW: Today marks a big day for Jessica Benzakein. She’s been a foster parent for years, opening her heart and home to foster kids in need.
Today, she finally gets to adopt these SIX kids she’s had for years.
Carter, 14
Sidney, 13
Buddy, 8
T.J., 4
Kendrick, 6
Will, 17 pic.twitter.com/iEVv7MIvhE— Tony Atkins (@TonyAtkinsTV) January 3, 2020
Amikor Jessica Benzakein 12 éves volt, édesanyja elvesztette a felügyeleti jogát, ami azt jelentette, hogy Jessica az amerikai nevelőszülőkhöz került.
Életkorát tekintve elég kényes helyzetben volt: túl idős volt ahhoz, hogy a legtöbb leendő pár örökbe akarja fogadni, de túl fiatal ahhoz, hogy önállóan elköltözzön.
Mondanom sem kell, hogy a 18 éves kora előtti hat év sok költözködéssel járt, és nevelőotthonról nevelőotthonra járt.
Sajnos Jessica soha nem talált olyan helyet, ahol teljesen otthon érezte magát, és ennek következtében magával hordozta a magányosság érzését.
Éppen ezért, ahogyan azt a Today megírta, felelősséget érzett abban, hogy idősebb korában maga is gyermekeket neveljen.
Öt évvel ezelőtt Jessica két testvérpárt – összesen hat fiút – fogadott be, akiknek kétségbeesetten szükségük volt egy szerető otthonra.
Jessicának már volt két biológiai gyermeke, a 14 éves Eli és a 9 éves Brenna a volt férjével, de nem habozott igent mondani a 19 éves Willnek, a 14 éves Carternek, a 13 éves Sidney-nek és a 8 éves Buddy-nak, valamint a 6 éves Kendrichnek és a 4 éves T.J.-nek.
„Mindenki azt mondja nekem, milyen szerencsések ezek a gyerekek, és milyen jó dolgot tettem” – magyarázta Jessica a Todaynek.
„De … sírni fogok … szobafogságot kaptam. A húszas éveimet úgy éltem meg, hogy azt hittem, nincs szükségem családra. De szükségem volt rá. Ők adtak nekem célt.”
Tavaly Jessica története még fényesebb fordulatot vett, amikor egy milwaukee-i bíró úgy döntött, hogy hivatalosan is örökbefogadó anya lehet.
„Gondolja, hogy azt szeretnék a gyermekek, hogy ön legyen az anyjuk?” Mark A. Sanders bíró megkérdezte tőle.
„Szerintem elég jól megvagyunk együtt” – mondta a nő. „Nem tudom, hogy én vagyok-e a legjobb anya, de én vagyok a legjobb anyjuk. Szeretem őket.”
Történetesen a hat fiú hajlott arra, hogy egyetértsen vele.
A WISN-nek nyilatkozva Sidney azt mondta: „Úgy érzem, hogy ez a legjobb választás, amit csak tehettem.”
Carter pedig hozzátette: „Az egész örökbefogadás dolog nem igazán számít, mert mi mindenképpen családként tekintünk egymásra”.
Jessica első kézből tudja, hogy a gyereknevelés nem egy sétagalopp, nemhogy hat fiú felelősségét vállalni. Azt is tudja azonban, hogy a küzdelem megéri, ha figyelembe vesszük, hogy hat fiatal léleknek most már szerető otthona és örök családja van.
Egyszerűen el vagyok ájulva Jessica nagylelkűségétől és segítőkészségétől.
Mit gondolsz, szerinted is a Jessicához hasonló embereket jobban kellene dicsérni a társadalomban? Szerintem igen!
