A világ összes nevelt gyermekének jó otthont találni sajnos lehetetlen feladat, hiába tesznek meg mindent az együttérző emberek milliói.
Egyszerűen fogalmazva, egy nevelőszülőt szerető családdal párosítani hosszú és bonyolult folyamat, és minden héten több kisfiú és kislány kerül a rendszerbe. Néha a szüleik meghalnak, és nincs családjuk, akihez fordulhatnának. Gyakrabban azonban a szüleik nem képesek ellátni a nevelésük feladatát, és így – önhibájukon kívül – hónapokra, sőt akár évekre is stabil, támogató családi környezet nélkül maradhatnak.
Bár szívszorító és, mint említettük, nehéz, de az otthonkeresés folyamata akkor igazán leírhatatlan, amikor halálos beteg gyermekeknek keresnek otthont.
Igen, jól olvastad.
Lehet, hogy soha nem gondoltál arra a lehetőségre, hogy létezhetnek halálos beteg gyerekek, akiknek nincs családjuk, aki szereti őket – én biztosan nem gondoltam rá -, de ők is léteznek, és magától értetődő, hogy ők is ugyanúgy megérdemlik a melegséget és a gondoskodást, mint bárki más.
Egy férfi, a 62 éves Mohamed Bzeek, a kaliforniai Azuzából, annak szentelte az életét, hogy változtasson ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek az életén.
A beszámolók szerint 1989 óta nevel gyerekeket, amikor ő és akkori felesége, Dawn elkezdték befogadni őket az otthonukba. Sajnos 1991-ben a házaspár megtapasztalta az egyik nevelt gyermekük halálát, ami megváltoztatta a szemléletüket és az igazi hivatásuk felé terelte őket.
Az azóta eltelt 30 évben Mohamed figyelmét a beteg vagy halálos beteg gyermekek nevelésére összpontosította.
„A kulcs az, hogy úgy kell szeretni őket, mintha a sajátjaid lennének” – mondta Mohamed.
„Tudom, hogy betegek. Tudom, hogy meg fognak halni. Emberként megteszek minden tőlem telhetőt, a többit pedig Istenre bízom.”
Mohamed és Dawn egyszerűen nem tudta elviselni a gondolatot, hogy a gyerekek a szülői szeretet és melegség nélkül maradjanak, különösen nem életük utolsó hónapjaiban.
A pár 2013-ban vált el, de Mohamed azóta is folytatja együttérző tevékenységét, és mindent megtesz azért, hogy a kaliforniai nevelőszülők gyermekeiért tegyen valamit.
A források szerint a 62 éves férfi 10 gyermeket temetett el. Néhányan közülük a szerető karjaiban hunytak el. Összesen elmondása szerint 80 gyereket gondozott.
„Az egyetlen ház, amelyik árvákat és halál előtt álló gyerekeket fogad Los Angelesben, az az én házam” – mondta. „1989 óta 80 gyermekkel foglalkoztam. Tíz gyermeket veszítettem el”.
Jelenleg Mohamed egy 6 éves kislány gondozására fordítja idejét, aki egy ritka agyi rendellenességben szenved, ami miatt vak, süket, valamint karjaira és lábaira lebénult. Állapota miatt éjjel-nappali ápolásra szorul.
„Tudom, hogy nem hall, nem lát, de én mindig beszélek hozzá” – mondta Mohamed. „Mindig átölelem, játszom vele, megérintem. … Vannak érzései. Van lelke. Ő egy emberi lény.”
Amikor a kislány mindössze kétéves volt, az orvosok úgy döntöttek, hogy orvosi szempontból már nem lehet többet tenni az életének megmentéséért. Mohamed gondoskodásának köszönhetően azonban négy évvel később még mindig él és küzd.
„A kórházban megszülik őket, otthagyják őket” – mondta Mohamed egy tavalyi interjúban. „A családjaik nem adnak nevet nekik. A papíron szerepel: ‘Kisfiú’, ‘kislány’. Én adok nekik nevet. Én adok nekik nevet.”
Mohamed, egykori líbiai bevándorló, aki 40 évvel ezelőtt költözött az Egyesült Államokba, hogy elektronikai mérnöknek tanuljon, elismerte, hogy a végstádiumban lévő gyermekek gondozása megviselte.
„Tudom, hogy ez szívfájdalom” – mondta. „Tudom, hogy ez rengeteg munka, és tudom, hogy néha fájni fog. Tudod, szomorú vagyok. De véleményem szerint segítenünk kell egymásnak, tudod?”.
És ennek a nagyszerű embernek a munkája nem maradt észrevétlen. A kaliforniai örökbefogadói közösségben méltán szerzett magának hírnevet.
Melissa Testerman, a DCFS felvételi koordinátora, aki beteg gyermekek elhelyezését végzi, azt mondta: „Ha bárki felhív minket, és azt mondja: ‘Ennek a gyereknek haza kell mennie a hospice-ba’, csak egy név jut eszünkbe.”
„Ő az egyetlen, aki elvállalna egy olyan gyermeket, aki esetleg nem élné túl.”
