A 27 éves Ngo Quy Hai égési sérülések túlélője, aki számos kihívást leküzdött, hogy eljusson oda, ahol ma van – egy díjnyertes pékség tulajdonosa Kon Tum városában, szülőhelyén. Bár kávézója és cukrászdája a legjobb dolgokat mutatja be Vietnamból, a Sunhouse Coffee nevű étkezdéje által kínált meleg vendégszeretet mögött egy küzdelmekkel és bátorsággal átszőtt történet rejlik.
„Több vagyok, mint amilyennek kinézek” – mondta az Epoch Timesnak. „Ne illessenek durva szavakkal. Én egy túlélő vagyok.” Hai még csak kisgyermek volt, amikor egy baleset örökre megváltoztatta az életét. Miközben egy járókában lévő babát tolt a konyhában, véletlenül beleesett a fatüzelésű kályhába, így a teste nagy részén égési sérüléseket szenvedett.
„A járókák akkoriban elterjedtek voltak, és nem volt tudomásunk arról, hogy mennyire veszélyesek lehetnek” – magyarázta. A balesetet követően Hai-t a Saigonban található 1-es számú gyermekkórházba szállították. Két évig ott maradt, ahol különböző kezeléseken és intenzív ellátásban részesült, hogy megmentsék az életét. Ezután számtalan helyreállító műtét következett, de még így is jelentős heg maradt rajta.
Courage!
‘I Am More Than How I Look’: Burn Survivor Goes From Hiding at Home to Opening Bakery pic.twitter.com/VXehyGcS5f— Steve Kitcoff (@SoloVoc) March 11, 2022
A fizikai megjelenésénél és fájdalmánál sokkal inkább az érzelmi trauma volt az, amit nehezen tudott leküzdeni. Kíméletlenül zaklatták, de Hai nem adta fel, hanem bátran megteremtette magának az utat. „Egyedül éreztem magam, amikor felnőttem, és nem volt sok barátom. Kirekesztve éreztem magam a társadalomból. Amikor megpróbáltam munkát találni, kigúnyoltak és kigúnyoltak. Egyszer majdnem két évig ki sem mozdultam otthonról”.
Az iskolából való távolmaradása azt eredményezte, hogy lemaradt a tanulmányaiban, de ez idő alatt sikerült egy jó barátra találnia, aki maga is fogyatékkal élő volt. „Néha azt hiszem, a sors hozott össze minket” – mondta a barátjáról. „Egészen kicsi korunk óta együtt játszottunk, és sok örömet és bánatot éltünk át, mivel mindketten osztoztunk abban a szomorúságban, hogy senki sem akart velünk játszani.”
Családja támogatása és a KOTO-n keresztül egy hanoi vendéglátó-képző iskolában végzett tanfolyam segített neki végre megtanulni írni, és felfedezni a zene iránti szenvedélyét. A pékség megnyitása gyerekkori álma volt Hai számára, aki visszaemlékszik arra, hogyan rúgták ki őt és barátját egy pékségből, ahová már régóta szerettek volna elmenni. „Nagyon szegények voltunk, így a ruháink nem voltak olyan díszesek, mint másoké, és a magyarázatunkat sem hallgatták meg. Elzavartak minket” – osztotta meg a férfi.
„Megalázó volt” – emlékezett vissza Hai – „De ez az élmény tett azzá, aki ma vagyok. A szívem mélyén tudtam meg, hogy mit akarok csinálni. Saját pékséget akartam nyitni, hogy finom és szép süteményeket süthessek, és jó ételeket szolgáljak fel mindenkinek, legyen az gazdag vagy szegény. Nem diszkriminálnék, mindenkit szívesen látnék”. Most már csak arra vágyik, hogy kedvességet terjesszen ebben a nehéz világban.
„Nagyon jó volt látni ennyi mosolygós arcot. Sok gyereket látok az utcán, akik lottószelvényeket árulnak, és én mindig behívom őket egy szelet süteményre. Nem tudjuk, hogy másoknak milyen nehézségekkel kell szembenézniük. Legyetek kedvesek” – mondta. „Most az az álmom, hogy másokat is átsegítsek a hasonló nehézségeken, mint amin én is keresztülmentem. Az adakozással lehet változást elérni a társadalomban”.”
