A törvényszéki szakértők ősi koponyák segítségével újrateremtik Jézus arcát, teljesen új arcot tárnak fel

Mindenkinek van elképzelése arról, hogy Jézus hogyan néz ki. A nyugati társadalomban a legtöbbet sokszorosított képként Jézust általában világos bőrű, hosszú hajú, szakállas férfiként mutatják be, aki krémszínű, hosszú ujjú köntöst visel.

Az arca annyira ismerős, hogy az emberek azt állítják, hogy palacsintán, pirítóson látják, és egyszer egy New York-i férfi azt mondta: „Jézust találtam a csirke Tikka Masalámban”.

A törvényszéki szakértők szerint Jézus korábbi értelmezései – az ételekben, az elmédben vagy a híres festményeken – valószínűleg tévesek.

Jézusról több ezer festmény és rajz készült az idők során, de senki sem tudja, hogy valójában hogyan néz ki.

A Jézus Krisztusról alkotott képet, amely bevésődött az elménkbe, olyan művészi remekművek sugallják, mint Leonardo da Vinci „Az utolsó vacsora” (1498), Michelangelo „Az utolsó ítélet” (1541) vagy El Greco „Krisztus a kereszten” (1540) című képe.

Mindezek a festmények és a populáris kultúrában való megjelenések sztereotipikus portrék Jézusról, aki hosszú hajú, általában kék szemű férfi, szandálos talárral, a lábát felfedő köntösben.

Az Újszövetségben azonban semmi olyan írásos adat nincs, amely bizonyítékot szolgáltatna a fizikai megjelenésére, és nincsenek olyan csontváz- vagy egyéb maradványok sem, amelyek lehetővé tennék a DNS-elemzést.

Valódi megjelenése rejtély maradt, de most a szakértők úgy vélik, hogy megalkották Isten Fiának pontosabb ábrázolását.

Az AI által teremtett Jézus

Egy holland fotós és digitális művész a legmodernebb mesterséges intelligencia technológiát használta fel, hogy „történelmileg pontos” képet készítsen Jézusról.

Bas Uterwijk, az algoritmikus képszintézis szakértője elmondta, hogy az arc megalkotásához több ezer emberi arc fotóin és festményein kiképzett neurális hálózatot használt: „A Názáreti Jézus számos bizánci és reneszánsz eredetű kulturális ábrázolását használtam fel, köztük Leonardo da Vinci „Salvator Mundi” című képét, valamint a torinói leplet, és az etnikai hovatartozást egy meggyőzőbb közel-keleti arccá finomítottam”.

Uterwijk elmondta, hogy „úgy érezte, hiányzik belőle a történelmi pontosság”, ezért „a haját és a szakállát a kornak és a régiónak megfelelő, hitelesebb hosszúságúra és stílusra változtatta”, és „olyan elemeket vitt bele, amelyek néhány fayumi múmiaportrén megtalálhatóak, háttérbe szorítva a reneszánsz művészetet”.

Hozzátette: „Az eredmény inkább egy művészi benyomás arról, hogyan nézhetett ki ez az ember, mint a pontos hasonmás tudományos keresése”.

Törvényszéki rekonstrukció

Eközben brit törvényszéki szakértők és izraeli régészek a szemita koponyák tanulmányozásának és a modern törvényszéki technikáknak a kombinálásával elkészítették Jézus Krisztus arcának 3D-s portréját.

Dr. Richard Neave, a Making Faces című könyv szerzője: Using Forensic and Archaeological Evidence” című könyvének szerzője, számos híres arcrekonstrukció zseniális elméje, többek között II. Philipposz makedón király (Nagy Sándor apja) és Midasz királyé.

Neave, aki Nagy-Britanniában nyugalmazott orvos-művész és törvényszéki arcrekonstrukciós szakértő, vezette azt a csapatot, amely törvényszéki antropológia segítségével újrateremtette Jézus arcát, egy olyan képet, amelyre senki sem számított.

A megkonstruált képek arra utalnak, hogy Jézus Krisztusnak széles arca, sötét szemei, rövid, sötét haja, bozontos szakálla és napbarnított bőre lehetett. Ezek a vonások a korabeli galileai szemitákra jellemzőek, az Újszövetségben, Máté evangéliumában leírt leírás alapján, amely szerint Jézus nagyon hasonlított a tanítványaira is.

Neave, aki korábban a Manchesteri Egyetemen dolgozott, hangsúlyozta, hogy az újrarekonstrukció egy felnőtt férfit ábrázol, aki Jézus korában és helyén élt, de egyes szakértők szerint az ábrázolás sokkal pontosabb, mint a híres remekművek.

Az adatok elemzése

A folyamat a kulturális és régészeti adatok intenzív elemzését foglalja magában, a bűnügyek felderítésében használt technikákhoz hasonló módszerekkel együtt.

A csapat három szemita koponyát – amelyeket izraeli régészek korábban találtak – röntgenezett meg ugyanabból az időszakból, majd számítógépes tomográfia segítségével vizuálisan „felszeletelték” a koponyákat, felfedve a szerkezetük részleteit.

Miután a programok kiszámították az izom- és bőrsűrűséget, a szakértők elkészítették az arc digitális 3D-s rekonstrukcióját, majd a koponya öntvényét, amelyet agyaggal rétegeztek, hogy megfeleljen a program által korábban meghatározott arcszövetek vastagságának.

Ezután a koponyák előre jelzett alakját követve olyan vonásokat adtak hozzá, mint a szem, az ajkak és az orr.

Amit a koponyaelemzés nem tudott kideríteni, az a szemszíne vagy a hajviselete.

A régészeti lelőhelyekről származó, a Biblia megírása előtti első századi műalkotásokat tovább tanulmányozva a csapat ezután azt a teóriát állította fel, hogy Jézusnak sötét szemei voltak, és az akkori zsidó hagyományoknak megfelelően valószínűleg szakálla is volt.

A szakértők a hajviseletének meghatározásához a Bibliából vették a támpontot, és úgy vélték, hogy az Isten fia a haját rövid, feszes fürtökkel viselte, ellentétben az általános ábrázolásokkal.

A Bibliában pedig Pál írta azt a részt, amely így szól: „Ha valakinek hosszú haja van, az szégyent hoz rá”, amiből a csapat arra következtethetett, hogy Jézusnak rövidebb haja volt.

Ez az ábrázolás nagyban különbözik az 1354-ben felszínre került torinói lepelben látható hosszú hajú képmástól, amely egyesek szerint Krisztus képét hordozza, amikor a kereszthalála után kendőbe burkolták.

Ugyanazokat a lépéseket követve, amelyekkel a lehetséges magasságát és súlyát fedezték fel, a csapat szemita férfiak csontvázmaradványait használta fel, hogy meghatározza egy galileai zsidó férfi átlagos testalkatát.

Ebből azt találták, hogy Jézus kisebb ember volt, valószínűleg körülbelül 155 centi magas, és körülbelül 50 kilót nyomott.

És mivel 30 éves koráig többnyire kint dolgozott asztalosként, a szakértők azt is feltételezik, hogy napbarnított volt, és nagyobb izmai voltak, mint azt a hagyományos nyugati művészetek sugallják.

A Facebookon közzétett történetre válaszolva az emberek hangos „Ámen!”-nel kommentáltak.

Érdekes módon az új ábrázolások közelebb állnak a „béke hercegéhez”, amelyet Akiane Kramarik festett, amikor még csak nyolcéves volt. Akiane elmondta, hogy álmában látta Jézus képét, és mostanra a festmény felbecsülhetetlen értékű és nemzetközileg ismert.

Kétségtelen, hogy a legújabb felfedezések felzaklathatnak néhány hívő követőt, különösen azokat, akik az ő népszerű képét látják meg az ételekben.

„Amikor letettem a villámat, egy kicsit elmozdult a szósz a szeme körül. Nem gondoltam semmit, de ettől valójában Jézus lett belőle” – mondta az 52 éves Jeff Jordyn, aki 2022-ben éppen csirke tikka masalát evett, amikor hirtelen Krisztus arcát látta meg a curryben. Jordyn összehasonlítva a curryben lévő képet azzal, ahogyan Krisztust a történelmi illusztrációkban közismerten ábrázolják, hozzátette: „Ez az egyetlen alkalom, hogy valaki megjelent az ételemben. Nem igazán vagyok híve az isteni beavatkozásnak.”