A szemek nélkül született baba leül a zongorához – az apja filmre veszi a következő hihetetlen mozdulatát

Amikor Patrick Hughes megszületett, a családjának összetört a szíve, amikor megtudták, hogy lényegében szem nélkül és rosszul kialakult végtagokkal született. Az apja, aki azt hitte, hogy mindazokat a normális dolgokat csinálják majd együtt, amelyeket egy apa és a fiú szoktak csinálni, rájött, hogy ez nem így lesz.

Patrick kerekesszékhez volt kötve, és nehezen indult az élete, de nem volt hajlandó megengedni, hogy bármi megakadályozza a váratlan szenvedélyét…


1988-ban Patrick Hughes nem csak mozgássérültként, de szemek nélkül is született egy balszerencsés betegség következtében. Egyszerre két szindrómával is sújtotta az ég. Az egyiknek 1 a 200 ezerhez az esélye, hogy valaki vele szülessen, a másiknak 1 a 100 ezerhez. Patricknak mind a kettő volt egyszerre.

Senki nem gondolta, hogy valaha is elérhet bármi jelentőset. Igaz, hogy egyik oldalról verte a sors, de a másikról viszont olyan apukája volt, aki bármit megtett volna érte.

Zenész apukaként már akkor megismertette a zongorát a fiával, amikor még csak 9 hónapos volt. Ekkor esett le mindenki álla, mert rájöttek, hogy egy zenész géniusz a kisfiú. Már a második próbálkozásra megtanulta, hogy hol melyik hang van.

Amikor 2 éves lett, akkor már elég volt csak a dal címét elmondani neki, és folyékonyan lejátszotta. Az apuka elfogadta, hogy sosem fog focizni a fiával, de annál inkább örült, hogy vele együtt zenélhet.

Ahogy Patrick nőtt, úgy erősödött a tehetsége és szenvedélye a zene iránt. Amikor elkezdte az iskolát, a zenetanár beajánlotta az iskolai zenekarba.

Ezután az apukája ezt mondta neki:

„Fiam, neked csatlakoznod kell a felvonulási zenekarba!”

Ez egy olyan nagyon híres organizáció, ahol díszruhában vonulnak fel ünnepségek alkalmával a zenészek és menetelés közben játszanak, énekelnek. Nem csoda, hogy Patrick reakciója ez volt:

„Mégis hogy gondoltad, hogy meneteljek?”

Egy kis töprengés után, arra jutottak, hogy az apuka tolja a fiút a kerekesszékben, ő pedig játszik. Mindent együtt.

Hogy az apukája ilyen mértékig tudja támogatni, és mindenhol mellette lenni, alig van ideje aludni is, hiszen még dolgoznia is kell. Mégis azt mondja, hogy a fia az ő hőse.

„Úgy érzem egy apa sem kívánhat többet, mint azt a kapcsolatot, ami nekem van Patrickkal!”

via

A Harmonikum.co sütiket használ. Az oldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához. További információ!

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás