Nincs még egy olyan film, amely egyszerre éreztetné veled a fogság és a felszabadultság érzését, mint A remény rabjai. Véleményem szerint ez minden idők legjobb filmje.
Már nem tudom megszámolni, hányszor néztem meg, mégis újra és újra meg tudnám nézni anélkül, hogy valaha is megunnám.
A történet elsőrangú, a színészi játék hibátlan, a szereposztás tökéletes – nemcsak Morgan Freeman és Tim Robbins, hanem minden mellékszereplő is. Abszolút filmes tökéletesség.
De még a remekművek sem immunisak az emberi hibákra….
Egy barátom nemrég azt javasolta, hogy nézzem újra A remény rabjait, és először nem voltam benne biztos. Már majdnem 15 év telt el azóta, hogy utoljára láttam, és azon tűnődtem, vajon még mindig megállja-e a helyét. De hadd mondjam el nektek, hogy abszolút megállja a helyét. Már az első jelenettől kezdve teljesen magával ragadott, és újra és újra belém hasított: ez tényleg a valaha készült egyik legjobb film.
De ikonikus státusza ellenére A remény rabjai sem mentes a furcsaságoktól, bakiktól, sőt, még egy égbekiáltó cselekménylyuk is akad, ami miatt talán még a fejedet is vakargatni fogod.
Nézzünk meg néhány kevéssé ismert hibát és kulisszák mögötti bakit, amelyek valahogy átcsúsztak ennek a kifogástalan filmnek a végső vágásán.
Tökéletes alakítás
Egyszerűen muszáj egy olyan aprósággal kezdenünk, amely mindig is lenyűgözte A remény rabjai rajongóit. Nem meglepő módon a legendás Morgan Freemanről van szó.
Andy (Tim Robbins) és Red (Morgan Freeman) első beszélgetése során a börtön udvarán – egy jelenet, amelyben Red könnyedén dobál egy baseball-labdát – Freeman nem csak eljátszotta a szerepet.
A jelenet forgatása kilenc órán át tartott, és Freeman végig panasz nélkül dobálta azt a baseball-labdát. Ez aztán az elkötelezettség! Másnap azonban utolérte a valóság – Freeman bal karját felkötve érkezett a forgatásra. Na, ez az a fajta színfalak mögötti bátorság, ami felejthetetlenné teszi ezt a filmet.
Freeman személyes kedvence
Red, a bölcs és jószívű rab, akit Morgan Freeman alakított A remény rabjaiban, Freeman egyik legikonikusabb szerepe – és egyben személyes kedvence is.
Érdekes módon a szerep majdnem olyan legendás színészeknek jutott, mint Clint Eastwood, Harrison Ford, Paul Newman, Gene Hackman, Robert Redford vagy Robert Duvall, mielőtt Freeman felejthetetlen alakításával életre keltette Redet.
Miért hívják Redet Rednek? (Red jelentése piros)
Stephen King Rita Rita Hayworth and Shawshank Redemption című novellájában Red karakterét vörös hajú ír férfiként írja le – egészen másként, mint ahogyan a filmben látjuk.
A Yahoo Entertainmentnek adott 2014-es interjújában Freeman bevallotta, hogy amikor először vette kézbe a Rita Hayworth and Shawshank Redemption című című regényt, az első oldal után abbahagyta az olvasást, amikor felfedezte, hogy Red ír férfinak van írva. „Nem tudok ír férfit játszani” – gondolta, és félretette a könyvet.
Freeman kezdeti habozása ellenére Frank Darabont rendező mindig is őt képzelte el Red szerepére, és végül meggyőzte, hogy vállalja el a szerepet.
Red válasza – „Talán azért, mert ír vagyok” – Andy becenevét firtató kérdésére egy olyan belső poén volt, amely annyira tetszett a filmkészítőknek, hogy a végső vágásban is benne maradt.
Ingcsere
Nem csak Morgan Freeman lenyűgöző elkötelezettsége, ahogyan Andy és Red első beszélgetése során eldobja a baseball-labdát, az egyetlen dolog, amit érdemes észrevenni.
Itt egy vicces kis baklövés, amire érdemes lesz figyelni, amikor legközelebb megnézzük: a nagy bemutatkozási jelenetük alatt egy statiszta lóg a háttérben, aki nyilvánvalóan ruhatári válságba került.
Amikor Red szövegét vették fel, a statiszta egy börtöninget viselt, de mire Andy szövegét felvették, varázslatos módon egy másikra cserélték! Ez egy apró folytonossági hiba, ami most egy vicces kis húsvéti tojás a film rajongóinak.
Sakktábla hiba
Andy Dufresne, a börtön rezidens zsenije és a kreatív könyvelés királya, olyan szemmel látja a részleteket, amely egy ékszerészével vetekedhet. Az igazgató könyvelésének kiegyensúlyozásától kezdve az őrök adómegtakarításáig mindent kitalált. De amikor a sakktábla felállításáról van szó? Mondjuk úgy, hogy még a zseniknek is vannak rossz napjai.
Az éles szemű nézőnek nehéz nem észrevenni: Andy Dufresne cellájában a sakktábla fordítva van felállítva. A jobb alsó négyzet, amelynek mindig fehérnek kellene lennie, fekete.
Ennek következtében a királyi felállás is rossz – a fekete és a fehér királyok és királynők helyet cseréltek, és a rossz színű mezőkön pihennek. Ez egy klasszikus sakkhiba, amelyet egyetlen komoly játékos sem követne el, hiszen a helyes elhelyezés a játék kulcsa.
De hé, talán Andy-nek nagyobb dolgok járnak a fejében, mint a sakkszabályok. Végül is, amikor a szökést tervezed, kit érdekel, hogy a sakktáblád megszegi a hagyományokat…
Tim Robbins megmagyarázza a híres cselekmény lyukát
A remény rabjai egyik legfeledhetetlenebb pillanata, amikor az őrök és a rabok felfedezik, hogy Andnak sikerült a lehetetlen: megszökött!
A rajongók azonban évek óta vakarják a fejüket egy rejtélyes részlet miatt.
Hogyan tudta Andy visszatenni a plakátot az alagútra, miután átkúszott rajta? Egyesek szerint a poszter egyértelműen mind a 4 sarkában rögzítve volt, amikor az igazgató egy követ dobott hozzá.
Ez a rejtély zavarba hozta a nézőket, számtalan vitát váltott ki, és még Morgan Freeman is feltette a kérdést a TCM Filmfesztiválon tartott stábtalálkozón.
Filmvarázslat volt? Egy ügyes trükk? Vagy van valami magyarázat, amit a rajongók mindvégig hiányoltak?
„Hogyan tette vissza Andy a helyére a plakátot, miután bejutott az alagútba?” kérdezte Freeman a Geek Vibes Nation szerint.
„Egyszerű. Nagyon egyszerű” – mondta Tim Robbins, és kézmozdulatokkal magyarázta el a rejtélyt. Azt mímelte, hogy a plakátot a tetejére tűzte, de az aljára nem. „Itt fent [a poszter tetején] van kitűzve. Húzd fel ide [a plakát alját felemelve]. Menj alá. Menj be.”
Vajon Andy szökése tényleg a radar alatt maradhat?
De vajon a rajongók tényleg beveszik ezt a magyarázatot? Nem egészen.
Az IMDb szerint Tim Robbins magyarázata a plakát helyben maradása mögött lehet, hogy hibás. Ha a poszter csak a tetején volt rögzítve, ahogyan azt sugallták, akkor a fal áttörése után reagálhatott volna az alagútban lévő nyomásváltozásra.
A poszter vagy lecsapódna, vagy ha az alja még mindig rögzítve lenne, akkor valószínűleg meggörbülne. Bárhogy is történjék, a mozgás zajt keltene, ami könnyen felhívná az őrök figyelmét. Ez jogos kérdést vet fel: hogyan maradhatott észrevétlen egy ilyen kritikus részlet a film csendes, éber környezetében?
Hogyan tudta Andy eltörni a szennyvízcsövet?
Amikor Andy zseniális menekülési tervéről beszélünk, egy részlet kiemelkedik. Csak egy egyszerű követ használt, hogy feltörje a szennyvízcsöveket, és átkússzon rajtuk. De van itt egy dolog: a szennyvízcsövek hagyományosan vasból készülnek.
Egy ilyen egyszerű kőnek, mint amilyet Andy használt, hihetetlenül erősnek kellett lennie ahhoz, hogy akár csak egy horpadást is ejtsen, nemhogy áttörje a csöveket. Ráadásul a csövek eltalálásához szükséges erő valószínűleg megsebezte volna a kezét.
Abban a jelenetben, amikor Andy a csatornaalagutakon keresztül kúszik, hogy elmeneküljön, Tim Robbins később így viccelődött: „Ez valójában nem emberi hulladék volt, hanem tehéntrágya. Elég mérgező volt!”
Tökéletes befejezés… mínusz 30 másodperc…
Mostanra már tudjátok, hogy A remény rabjai egy 10/10-es film a könyvemben, és szinte szentségtörésnek tűnik, hogy bármit is változtatni javasolnék rajta. De ha valaki tényleg pisztollyal a fejemhez szorítana, és arra kényszerítene, hogy változtassak valamin, azt mondanám, hogy a filmnek 30 másodperccel hamarabb is vége lehetett volna.
Tudjuk, hogy Red eljutott Mexikóba és Zihuatanejóba – vagy legalábbis végül találkozott Andyvel valahol. Ő az, aki az egész filmet elmeséli, beleértve azokat a pontos részleteket Andy szökéséről és a szökés utáni életéről, szóval kizárt, hogy mindezt tudta volna, hacsak nem találja meg Andyt és nem hallja az egész történetet.
A tengerparti jelenetet azonban egy kicsit túlságosan is szó szerintinek érzem, és elveszi a film általános csattanóját. Számomra nem ártott volna, ha egy kicsit nyitottabbá teszik a dolgokat.
És vicces tény: az utolsó zihuatanejoi tengerparti jelenetet nem is Mexikóban vették fel – azt az amerikai Virgin-szigeteken, St. Croixban forgatták, mert azt a lenyűgöző kék karibi vizet akarták a felvételhez.
Andy Dufresne valódi személy volt?
Bár A remény rabjai nem igaz történeten alapul, mégis van néhány vicces párhuzam egy valós börtönszökéssel.
Sokak szerint Andy Dufresne feltűnően hasonlít Frank Freshwatersre, aki 1957-ben szintén rács mögé került emberölésért. Andyhez hasonlóan Frank is összebarátkozott a börtön személyzettel, elnyerte a bizalmukat, és persze kitervelte a nagy szökését.
És most jön az érdekes rész – Franknek rejtélyes körülmények között sikerült a saját kitörését végrehajtania. Senki sem tudja, hogyan sikerült neki, de évtizedekre eltűnt, és új személyazonossággal, kamionsofőrként élt Floridában. A hatóságok csak 56 évvel később érték utol, amikor egy szerény lakókocsiban találtak rá Thad Altman floridai szenátor szüleinek birtokán. Úgy tűnik, Frank volt a mocsárvidék „gondnoka”, aki magának való volt, horgászott, és profi módon védte ki a betolakodókat.
Ó, és bár a film elvileg Maine-ben játszódik, valójában az ohiói Mansfield Javítóintézetben forgatták – valószínűleg azért, mert ez inkább tűnt olyan helynek, ahonnan valaki nagyszerű szökést tudott végrehajtani, akárcsak Frank, aki Ohio szülötte.
A film váratlan felemelkedése
A 25 millió dolláros költségvetésű film körülbelül 28 millió dolláros bevételt hozott a Columbia Pictures kasszájába.
A remény rabjai erőteljes témái ellenére a filmnek az R-besorolással, az erőszakkal és a gyenge marketingkampánnyal kellett megküzdenie, ami meglehetősen gyenge fogadtatáshoz vezetett. Két dolog azonban megakadályozta, hogy csendben eltűnjön a feledés homályába. Először is, új életre kelt a házi videón, és kultikus klasszikussá vált.
A második ok? Egy Ted Turner nevű fickó. A TNT csatorna tulajdonosa, a kábeltévé-mogul vette fel A remény rabjait, és úgy futott vele, mint egy focilabdával, és olyan kedvenccé tette, amely minden korosztály és mindenféle háttérrel rendelkező néző számára vonzó volt.
„Turner éveken át ötpercenként kezdte el sugározni a filmet a tévében, mert szerintem nem került neki semmibe!” – emlékezett vissza Frank Darabont filmrendező a Yahoo-nak adott interjújában.
A rendező kezei meglepő cameo-t tartottak.
Most pedig beszéljünk egy pillanatra Frank Darabontról. A magyar-amerikai rendező 1994-ben A remény rabjai című filmmel tette le a névjegyét, amelyet hét Oscar-díjra jelöltek, köztük a legjobb filmnek járó díjra.
De a film nem lett volna az, ami, ha nem kapott volna egy kis inspirációt Martin Scorsese Nagymenők című filmjéből. Darabont sokat merített a Nagymenőkből, különösen a hangosbeszélő narráció, a vágási technikák és a különböző korszakok közötti váltások tekintetében.
És itt egy érdekesség: A nyitójelenetekben, amikor Andy megtöltötte a revolvert, nem Tim Robbins keze látható, hanem a rendezőé, Frank Darabonté.
Később, azokban a jelenetekben, amikor Andy a nevét vési a cella falába (amelyek kétszer is megjelennek a filmben), Darabont kezei ismét megjelennek a betétképekben. Ezeket a közeli felvételeket az utómunka során vették fel, mivel Darabont úgy érezte, hogy csak ő tudja elérni azt a pontos megjelenést, amit ezekhez a pillanatokhoz kívánt.
Tim Robbins és Morgan Freeman néhány évente közösen vacsoráznak
A 66 éves Tim Robbins már azelőtt is sejtette, hogy ki az a 87 éves Morgan Freeman, mielőtt A remény rabjai forgatásán találkoztak, de amikor végre szemtől szemben találkoztak, valósággal el volt ájulva.
„Amikor személyesen találkoztunk, azonnal megragadott a melegsége, a nyugalma, a higgadtsága. Nagyon megszerettem őt, nemcsak mint partnert a forgatáson, hanem mint barátot is. Hétvégenként együtt lógtunk, és néha együtt vacsoráztunk a forgatás után” – osztotta meg Tim a Hollywood Reporterrel.
Robbins hozzátette: „Még mindig évente vagy kétévente együtt vacsorázom Morgannel. Az évek során lenyűgöztek minket azok az emberek, akik megállítottak minket, hogy elmondják, hogy A remény rabjai a kedvenc filmjük, vagy hogy már negyvenszer látták, vagy hogy megváltoztatta az életüket, valamilyen módon megmentette őket. Ez nagyon figyelemre méltó, és ez egy igazi ajándék.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A felejthetetlen alakításoktól kezdve a kulisszák mögötti rejtett pillanatokig, A remény rabjai még évek múltán is lenyűgöz és meglep minket.
Tehát, amikor legközelebb újra megnézed ezt az ikonikus filmet, szánj egy pillanatot arra, hogy értékeld azokat a részleteket, amelyek talán elkerülnek téged – azokat, amelyek a filmet mesterművé teszik. És ne felejtsd el megosztani kedvenc pillanataidat másokkal!
