Denny és Karen Vinar tinédzserként szerettek egymásba.
Egy gyermekük is született, amikor Karen még csak 15 éves volt, de kénytelenek voltak külön utakon járni, miután örökbe adták a gyermeküket. Amire ketten sosem számítottak, hogy több mint 50 évvel később újra egymásra találnak.
A régi szép időkre visszaemlékezve Karen megosztotta:
„Csak két háztömbnyire laktam az iskolától, így gyakorlatilag minden nap hazakísért iskola után”. Eközben Denny elmondta: „Focimeccsek vagy kosármeccsek után leszaladtam lezuhanyozni, ő pedig odafent várt rám”. 1961-ben a pár azt hitte, hogy örökre együtt lesznek, de egy pozitív terhességi teszt mindent megváltoztatott.
Amikor Karen családja megtudta, hogy terhes, elvitték egy hajadon anyák számára fenntartott otthonba, ahol Dennynek csak néhány alkalommal volt lehetősége meglátogatni őt. Aznap, amikor kislányuk megszületett, a pár mindössze egy órán át tartotta a kezében gyermeküket, mielőtt örökbe adták volna. „Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttuk őt. Készítettünk róla egy fényképet, és ez volt az utolsó emlékünk róla” – mondta Karen a WSVN szerint.
A pár továbbra is szerelmes maradt egymásba, és miután a 60-as években Denny hazatért a hadseregből, megkérte Karen kezét. Bár a lány igent mondott, a családja nem adta áldását, mivel azt akarták, hogy Jaren inkább tanuljon. Mivel szerelmesek voltak egymásba, rendkívül nehezen váltak el útjaik, de végül kénytelenek voltak. „Nem, soha nem szűntem meg rá gondolni. Ő, mondhatni, a szívem egy szegletét foglalja el. Ő mindig ott volt” – állította Denny.
Ők ketten 53 éven át éltek a megye különböző részein. De aztán 2014-ben kíváncsi lett Karenre, és úgy döntött, hogy felkeresi őt az interneten. Szerencsére rátalált, és üzenetet hagyott a munkahelyén, a washingtoni Everettben. „Azonnal visszahívtam, és megkérdeztem – hogyan találtál rám?” – emlékezett vissza Karen, aki nagyon örült, hogy újra kapcsolatba kerülhetett régi szerelmével. A következő pillanatban Denny elrepült, hogy találkozzon Karennel.
„Egyszerűen varázslatos volt. Karen kiszállt a kocsiból, körbeszaladt, rám ugrott, és azt mondta, bébi, itthon vagy. Tényleg úgy éreztem, mintha semmi sem változott volna.” – mondta Karen, aki 36 órával később kötötte össze az életét Dennyvel, és letelepedett Twin Citiesben.
Akkor viszont valami hiányzott. A kislányuk volt az.
„Egy nap azt mondta: ‘Karen, ilyen sokáig tartott, amíg megtaláltalak. Az életem akkor lenne teljes, ha megtalálnánk a lányunkat” – osztotta meg a beszélgetésüket. Hamarosan a Lutheránus Szociális Szolgálattal együttműködve sikerült megtalálniuk Jeant, aki hosszas gondolkodás és levelek után úgy döntött, hogy találkozik a biológiai szüleivel.
„Nem hiszem, hogy sok olyan érzés van, ami ahhoz fogható, mint amikor soha nem láttad a szüleidet, és aztán egyszer csak besétálnak az ajtón. Ez egy nagyon érzelmes, megható élmény. Amikor belépett az ajtón, és ránéztem, olyan voltam, hogy jaj, te jó ég. Mert még soha, de soha nem néztem így senkire. – osztotta meg Jean.
Most azzal vannak elfoglalva, hogy bepótolják az elvesztett ünnepeket, születésnapokat és időt.
A borítókép forrása: Beszéljünk a borítóról! WCCO – CBS Minnesota
