A kutya minden nap elszökik, amióta meghalt a gazdája – egy nap a fiúnak elege lesz, és követni kezdi

Sajnos, tudom milyen érzés tud lenni, amikor egy állat meghal.

Ha sok időt töltöttél vele, természetes, hogy gyászolsz, szinte ugyanúgy, mintha egy családtagod halt volna meg.

És természetesen ugyanígy működik, amikor egy kutya veszíti el a gazdáját.

A kutya, Cesur elvesztette a gazdáját 2017 januárjában. Miután hűséges társa volt két évig, a 79 éves Mehmet Ilhannak.

A hűséges kutya teljesen összetört. Mehmet a kórházban halt meg, az otthonuk közelében, Bursában, Törökországban.


Amikor 2017 januárjában meghalt a gazdája, a kutyus teljes letargiába esett. Különleges kapcsolat volt közöttük. A 79 éves férfi a betegsége miatt nem tudott mozogni, így a kutyával való viszonya is bensőséges, lelki volt, sokkal inkább, mint bárki gondolta volna.

„Amikor az apukám az utolsó napjaiban kórházban volt, a kutya nem volt hajlandó enni.” – mondta a férfi fia, Ali a The Dodo-nak.

Amikor pedig a beteg férfi hazakerült, a kutya nem volt hajlandó mozdulni mellőle. A lojális társ még a temetési ceremónián is végig vezette a gyászoló tömeget, egészen a sírig, elől haladva.

A temetés alatt a kutya végig szomorúan ült, a fejét lehajtva tartva. Sosem látták, még így összetörve.

„Senkit nem engedett magához nyúlni, amíg teljesen el nem temették apukámat.”- mondja Ali.

A temetés után a kutya a gazdája fiához került. Viszont minden nap eltűnt otthonról. Egy nap eldöntötte, hogy követi.

Természetesen a kutya minden nap kiment a temetőbe ücsörögni és gyászolni a halott sírjánál.

„Az emberek, akik a temetőben dolgoznak, azt mondják, hogy a kutya minden reggel elsőként érkezik meg a sírhoz.” – mondja Ali.

Senki nem tudhatja jelenleg, hogy mikor lesz jobban a kutyus, és meddig fog gyászolni.

“Cesur mindig is egy nemes állat volt. Mostantól velem fog élni – mondja Ali.

Ha valaha találkoztál olyan emberrel, aki úgy gondolja, hogy az állatoknak nincsenek érzéseik, akkor mindenképpen oszd meg ezt a történetet, hogy mindenki tudja, igenis vannak érzéseik!

via


loading...