Emberek

A főbérlőm ellopta a gyönyörű karácsonyfámat, és a bosszúm könyörtelen volt.

A főbérlő ellopta a karácsonyfánkat, de amit cserébe kapott, az kemény leckét adott neki – történet egy egyedülálló anya karácsonyi harcáról

Egyedülálló anyaként minden évben egész évben takarékoskodtam, hogy varázslatos karácsonyt teremthessek a fiaimnak, Leventének és Áronnak. Az ünnep nem csak egy szimpla alkalom volt számunkra, hanem mindent jelentett. Idén, hónapokig tartó spórolás után végre megvettük álmaink karácsonyfáját: egy lenyűgöző, két méter magas fát, tele csillogó fényekkel és kézzel készített díszekkel, melyek mindegyike egy-egy emléket őrzött.

A boldogság pillanatai

„Anya! Nézd, mit készítettem a technika órán!” – rontott be az ajtón Levente, kezében egy papír hópehellyel. A közepébe gondosan egy tavalyi pikniken készült közös képünket ragasztotta.

„Ez gyönyörű, drágám!” – térdeltem le, hogy közelebbről is megnézzem a művét. „Szeretnéd a különleges ágra akasztani?”

„Akasszam a rakétám mellé?” – kérdezte izgatottan Áron, miközben a saját kis remekművét mutogatta: egy ezüstszínűre festett vécépapír gurigát kartonból készült szárnyakkal.

„Mit szólnátok, ha a rakéta és az én angyalkám közé akasztanánk?” – javasoltam, miközben a létráért nyúltam.

„A legjobb hely!” – kiáltotta Levente, miközben óvatosan elhelyezte a hópelyhét. „Ez a fa olyan, mint egy hatalmas emlékkönyv, igaz, anya?”

„Pontosan, kicsim. Minden dísz elmesél egy történetet.”

„És ez a legszebb fa az egész utcában!” – jelentette ki Áron, miközben boldogan táncolt a fa körül.

A boldogság vége

A varázslatos pillanatok azonban csak 21 órán és 16 percen át tartottak. Karácsony estéjén, 17:07-kor éles kopogás szakította félbe a „Jingle Bell Rock” dallamát.

Az ajtóban ott állt Kovács István, a főbérlőnk. Egy drága kávé a kezében, és a legújabb modellű telefon a másikban. Sálja valószínűleg többe került, mint a havi élelmiszerköltségünk.

„Zsuzsa!” – szólított meg, anélkül, hogy rám nézett volna. „A lakbérrel kapcsolatban…”

Kihúztam magam. „Még egy hét van a határidőig, István. Mint mindig, időben lesz.”

„Csak gondoltam, szólok, hogy TUDJA.” – szeme ekkor a karácsonyfánkra tévedt, és valami hideg villant át az arcán. „Ez meg micsoda?”

„A karácsonyfánk? Tegnap állítottuk fel…”

„El kell tűnnie innen.” – Kortyolt egyet a kávéjából, mintha valami keserűt ízlelt volna. „Tűzveszélyes.”

„Tűzveszélyes? De hiszen kint van, és minden izzót ellenőriztünk…”

„Egy órán belül küldöm a teherautót.” – fordult sarkon, majd visszanézett. „Ja, és kellemes ünnepeket! Próbáljanak csendben ünnepelni.”

Ott álltam dermedten, miközben autója elhajtott. Bent a fiúk vidáman díszítették a cukormázas sütiket, mit sem sejtve arról, hogy a karácsonyunk épp darabokra hullik.

És akkor megérkezett a teherautó.

A fiúk szíve összetörik

„De anya, azt ígérted, hogy Újévig kint maradhat!” – Levente hangja megremegett, miközben a munkások leszerelték a fényeket a fáról. „Mondd nekik, hogy hagyják abba!”

Áron zokogva kapaszkodott a lábamba. „Miért viszi el a gonosz bácsi a karácsonyfánkat? Anya, kérlek, állítsd meg! Rosszak voltunk? Megígérem, hogy jól viselkedem. Csak kérlek, állítsd meg!”

Zsuzsa bosszút forral

Aznap este, miután lefektettem két összetört szívű kisfiút, elhatároztam, hogy nem hagyom ezt annyiban.

Másnap éjjel legjobb barátnőm, Janka segítségével elindultunk egy kis „éjféli akcióra”. Célunk az volt, hogy a fa minden egyes díszét visszaszerezzük, és helyreállítsuk a fiúk karácsonyát.

Hajnalra nemcsak a díszeket gyűjtöttük össze, hanem egy hatalmas, csillogó üzenetet is hagytunk a főbérlő fáján: „Zsuzsa, Levente & Áron tulajdona!”

Karma beteljesül

Másnap reggel Kovács István háza előtt álltam, és hallgattam, ahogy a szomszédok hangosan kommentálják a „dekorációt”. Az internetet hamar ellepték a képek a fájáról, alatta a csillogó üzenettel.

Estére a főbérlőnk zavarodottan állított be hozzánk, a karácsonyfát maga után húzva. „Itt van a fa” – motyogta.

Visszaszereztük, amit elveszítettünk, de a legnagyobb ajándék az volt, hogy a szomszédok egy másik fát is hoztak, tele új díszekkel, szeretettel és támogatással.

Tanulság: Néha a legkeményebb időszakokból születnek a legszebb emlékek. 😊

(Ez egy kitalált történet, bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés.)