88 éves korában, 12 évnyi pápaság után, húsvét másodnapján hunyt el Ferenc pápa, az argentin származású jezsuita szentatya, aki a belőle sugárzó nemeslelkűséggel és egyszerűséggel nemcsak a katolikus egyházat reformálta, hanem nemzeteket és generációkat kovácsolt össze, vallási hovatartozás nélkül. Halálának oka agyvérzés volt, erősítette meg utólag a Vatikán, a Ferenc lakhelyéül szolgáló pápai rezidenciában – írja az Unilad.
Miután április 26-án, szombaton a Santa Maria Maggiore Bazilikában végső nyugalomra helyezték Ferenc pápát, bár nagyszabású és ünnepélyes temetésnek lehettünk szemtanúi, maga a ceremónia hűen tükrözte a szentatya által képviselt szerénységet és egyszerűséget.
Születési nevén Jorge Mario Bergoglio sosem vágyott pompára és fényűzésre, még a pápaságában és az utolsó útjában sem. A nemrég napvilágra kerülő fényképek pedig, amelyek a személyes lakosztályáról és a hálószobájáról készültek, szintén csak megerősítenek minket abban: Ferenc nem az a pápa volt, aki vizet prédikált, miközben bort ivott.
Ferenc 2013 márciusában lett pápa, miután elődje, XVI. Benedek pápa lemondott a tisztségéről. Mindig is „progresszív lázadó” volt a maga szerény és nagylelkű módján, és ez azután sem változott, hogy a katolikus egyház élére került. Gyakran siratta a világ háborúit, felszólalt a klímaváltozás ellen és bírálta az LMBTQ+ (a másság) elleni törvényeket.
„Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?” – nyilatkozta egyszer az újságíróknak, amikor a homoszexualitásról, mint bűnről kérdezték őt. És ő valóban nem ítélkezett, hanem jóváhagyta az azonos neműek polgári házasságát.
A Ferenc pápaként történelmet író Jorge Mario Bergoglio több más egyházi reformot is szorgalmazott, például a nők nagyobb szerepét a magas rangú vatikáni pozíciókban, és elődjeihez képes jóval több nem európai bíborost nevezett ki, hogy megvalósítsa elképzelését egy befogadóbb katolikus egyházról. Nem volt számára idegen „megszegni” a korábbi pápák formalitásait és megváltoztatni a hagyományokat – még halála után is szembement a normákkal azáltal, hogy a Vatikánon kívül kívánt végső nyugalomra térni egy klasszikus, egyszerű fakoporsóban.
Azt azonban sokan nem tudják Ferenc pápáról, hogy lemondott a havi 32 000 dolláros pápai fizetéséről, amely több millió dolláros vagyont hozott volna számára az elmúlt 12 éves hivatali ideje során. De ehelyett továbbra is kitartott a jezsuita elvei mellett, és szegénységi, tisztasági és Krisztus iránti engedelmességi fogadalmat téve önként mondott le a pápai luxusról.
Alázatos és szerény életmódjához híven Ferenc úgy döntött, a Domus Sanctae Marthae egyházi vendégházban fog lakni ahelyett, hogy a hatalmas Apostoli Palotába költözne – már ezzel is sokkolta akkor a Vatikánt.
Nemrégiben pedig felbukkant néhány fénykép a pápa hálószobájáról, amelyeken látható, hogy a szentatya egy egyszerű, fából készült franciaágyban aludt, és a szobájában alig volt más bútor, a falakat is csupán egy-két Krisztust szimbolizáló kereszt volt. A nappaliban azonban állítólag volt egy minibár. A fotók azonnal bejárták a világot, és több száz közösségi média felhasználó fűzte hozzá a megjegyzéseit.
„Így néz ki egy alázatosan szolgáló vezető lakóhelye. Nincs semmi mesterkéltség. Nincsenek aranycsillárok. Nincsenek hivalkodó tárgyak, nincsenek személyes elismerések, csak egyszerű méltóság” – írta az egyik X-felhasználó. Egy másik hozzátette: „Ferenc pápa igazi hívő volt. Azt tette, amit hirdetett”. És sokaknak csak most válik világossá, hogy a néhai pápa „nagyon földhözragadt ember volt”.
Természetesen itt is akadtak szkeptikusok, akik kételkedtek abban, hogy a pápa valóban ott aludt volna, mások pedig „kísértetiesnek” nevezték a látványt, mintha Az ördögűző című filmből származna.
A pápa azonban egyszer elmagyarázta, miért választotta a palota pompája helyett ezt a szerény lakást: „Az Apostoli Palota lakosztálya ízlésesen berendezett és tágas, de nem luxus. Nagy és tágas, de a bejárat nagyon szűk. Az emberek csak apránként tudnak bejönni, én pedig nem tudok emberek nélkül élni. Szükségem van másokra az életemben” – idézte a néhai Ferenc pápát az Elle Decor. És mivel ő valóban egy társasági ember volt, az étkezéseit is a közös ebédlőben költötte el.
