Bulla Elma, a magyar színházi élet egyik meghatározó alakja, 66 éves korában távozott közülünk. Az ország gyászolja a Kossuth-díjas színésznőt, akinek karrierje már gyermekkorában ígéretesen indult. A színpad iránti szenvedélye korán megmutatkozott, tízévesen már Bécsben lépett fel, ahol Max Reinhardt felfedezte és támogatta pályafutását.
Bulla Elma tehetsége hamar kibontakozott, ám magánéletét mindig is titokban tartotta. Első házasságának ceremóniáját is szigorúan zártkörűen tartották meg a Mátyás-templomban.
Bár Bécsben hamar híressé vált, Budapesten csak később kezdett elismerést szerezni. 1934-ben Bárdos Artúr színházigazgató figyelt fel rá, aki sikeresen hazahozta őt.
Hazatérése után a magyar közönség és a kritikusok is gyorsan megkedvelték a színésznőt, aki Kosztolányi Dezső szerint „törékeny vállain a fönséget hordozta.”
Magánélete azonban bonyolult volt. Házassága dr. Nagy Endrével rövid életűnek bizonyult, részben a politikai helyzet miatt. A pár 1939-ben New Yorkba költözött, ám Bulla Elma hazavágyott, így hazatérésekor házasságuk is véget ért. Férje soha nem tért vissza Budapestre, és 1947-ben halt meg.
Bulla Elma életútja azt példázza, hogy a tehetség és a szenvedély szinte minden akadályt legyőzhet, ám a magánélet színpadi karrierje mellett is rejtve maradhat.
A színésznő mindig is a színpadon teljesedett ki, míg személyes élete tele volt kihívásokkal és áldozatokkal. Emléke örökké élni fog a magyar kultúrában, ahogy művészi öröksége tovább inspirálja az utókort.
Nyugodjon békében!