Érdekesség

Tél a középkorban: hogyan menekültek meg a hétköznapi emberek a hidegtől

A középkorban nehéz volt túlélni a telet. És most nem a modern emberek által megszokott télre kell gondolni.

Akkoriban a hőmérséklet megőrzése kulcsfontosságú volt. És még ilyen zord körülmények között is sikerült túlélniük az embereknek.

Jégkorszak

1300 körül a Golf-áramlat lelassult, az Atlanti-óceánon tomboló viharok megszokottá váltak, és tömeges éhínség sújtotta a középkori Európát. A zord napok száma drasztikusan megnőtt, a mezőgazdasági munkák és az állattenyésztés ellehetetlenült, a tél pedig igazi kegyetlenséggel csapott le az emberekre.

A két évre elhúzódó nagy éhínség (1315-1317) gazdasági válságba sodorta Európát, ami parasztfelkelésekhez vezetett Nyugat-Európában.

Fűtési szezon

Láttál már középkori várat? Vastag falak, apró ablakok – hogy az ellenségnek ne legyen esélye a bejutásra. Ráadásul magas tornyok is épültek! Hogyan lehetett mindezt befűteni? A rómaiak örökségeként a középkori uralkodók a hypocaustum nevű fűtési rendszert örökölték. Ez egy nyitott tér volt a padló alatt, forró levegővel a kandallóból.

A parasztoknak nem volt ilyen jó dolguk. Ők kályhával fűtötték a kunyhóikat, amik fekete füstöt árasztottak magukból, vagy egyszerűen nyílt tüzet raktak a szoba közepén, ahonnan a füst a tetőn keresztül távozott. A kandallók csak jóval később terjedtek el.

Téli fegyverszünet

Télen a sár megfagy és könnyen járhatóvá válik, a tavak és folyók felszíne pedig tükörjéggé alakul. Úgy gondolnánk, hogy ez egy ideális alkalom lenne arra, hogy megtámadjunk egy másik országot. De az ellátmány gondot jelentett a katonák és lovak számára egyaránt. Több száz vagy ezer ember élelmiszerrel történő ellátása rendkívül nehéz feladat volt a fronton. A tartós hidegben tartózkodás ráadásul jelentősen rontotta a katonák egészségét és harci szellemét, a lovak pedig tömegesen pusztultak.

Ezért a középkorban a tél a kényszerű béke szezonjává vált. A hadseregek tavasszal gyülekeztek, nyáron pedig harcba szálltak.

„Fehér arany”

A tél beállta előtt parasztok, nemesek és urak egyaránt igyekeztek levágni az összes jószágot. Az utcákon kiabálták az orvosok, hogy a lehető legzsírosabb ételeket kell fogyasztani, és az emberek igyekeztek is ezt betartani. A húst sózni kezdték a tartósítás érdekében, amitől a só ára az egekbe szökött – a „fehér arany” elérhető készletei pedig jelentősen apadtak.

A só kitermelése még mindig rendkívül munkaigényes volt, ezért ezt a „fűszert” csak tartósítószerként használták. Már akik egyáltalán megengedhették maguknak!

Melegítsd fel az ágyat

Néha az embereknek ki kellett kelniük az ágyból, mert a mindennapi teendőket nem lehetett elodázni: a nemeseknek mulatságokra kellett menniük, a parasztoknak pedig fát kellett vágniuk és asztalos munkát végezniük. A szalmabálákból álló ágyak ez idő alatt erősen kihűltek, és hazaérkezve nem volt kellemes dolog befeküdni a jéghideg ágyba.

Ezért az emberek kitalálták, hogyan melegítsék fel. A nemesek fűtőbetétekkel és természetesen a szolgáikkal! Néha a szolgák az urak mellé feküdtek, hogy melegítsék őket. A parasztok pedig felengedték a kutyákat és a tyúkokat az ágyra, hogy melegen tartsák a távollétükben.

Rögtönzött hűtők

A modern embereknek téves elképzelése van a középkori ember étrendjéről. Úgy vélik, hogy csak hulladékot és romlott élelmiszert ettek. De ez nem így van. Amikor az év nagy részében hó borítja a tájat, bűn lenne nem kihasználni. A nép ezért jégvermeket épített!

Mély gödröket ástak, amelyeket aztán hóval és jéggel töltöttek meg. Erre a szerkezetre egyfajta kamrát építettek, ahová elrejtették az élelmiszert. Az ajtókat nemezzel bélelték, hogy a hideget bent tartsák.

Vállalkozószellem

Akiknek kapcsolataik és lehetőségeik voltak, kitalálták, hogyan keressenek pénzt a jéggel. Más országokban ugyanis tombolt a hőség, és az emberek fuldokoltak a melegben. Ekkor a ravasz középkori vállalkozók beindították a jég kitermelését a természetes forrásokból. Víztározókból fejszékkel vágták ki, majd speciális szállítójárműveken forró országokba szállították a jeget.

Gyalog, nem kocsin

Az emberek állandóan mozogtak a településeiken belül. A férfiak elmentek munkát keresni a manufaktúrákba, a nők fonással foglalkoztak, a gyerekek pedig szánkóztak a hófödte dombokon. Télen gyakran enyhülések jöttek, amelyeket azonnal kemény fagy követett. Ettől az utak járhatatlanná váltak. A lakosság azonban megtanulta, hogyan küzdjön meg ezzel.

A középkorban az emberek rönköket kötöttek a lovakhoz, és így vágtattak velük a faluban. A rönk összetörte a havat, az állatok patái pedig morzsává zúzták a jeget. Ezután az emberek szabadon sétálhattak az utcán. A középkorban nagyon talpraesettek voltak az emberek!

via