Sok fóbia létezik a világon, némelyik gyakori (szédülés, kígyók, pókok stb.), mások olyan ritkák, hogy a legtöbb ember, aki nem szenved tőlük, a fejét vakarja.
Az én fóbiám a méhektől való fóbia. Hozzá kell tennem, hogy minden, ami zümmög és képes megcsípni, de kétségtelenül a méhek állnak az aggodalmaim középpontjában. Miért, kérdezhetitek? Ha tudnám, talán megtalálnám a módját, hogy legyőzzem irracionális félelmemet.
Amikor kicsi voltam, a rettegésemnek nem voltak határai. Szó szerint, és ezt szégyellem kimondani. Ha lett volna hatalmam csettinteni az ujjaimmal, és megszabadítani a világot a méhektől, valószínűleg meg is tettem volna.
Persze utólag (és nagyobb érettséggel és tudással) tudom, hogy ez rossz ötlet lett volna. Ha felvettem volna ezeket az isteni hatalmakat, és kipusztítottam volna a méheket, akkor gyakorlatilag az emberi fajt is hasonló sorsra ítéltem volna.
A méhek ugyanis mérhetetlenül fontos szerepet játszanak ökoszisztémánkban. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának becslése szerint a világ élelmezésének nem kevesebb, mint 90 százalékát adó 100 növényfajtából 71-et a mi zümmögő barátaink poroznak be.
Ezzel az információval és azzal a ténnyel felvértezve, hogy nem pszichopataként nőttem fel, új tiszteletet szereztem a méhek iránt. Lehet, hogy karjaimat csapkodva menekülnék, ha egyikük egy nyári napon a térdemre szállna, de megértem szerepük fontosságát.
Sajnos elég egy kis kutatás ahhoz, hogy felfedezzük a méhek problémáinak meglehetősen megdöbbentő tényeit. A Center for Biological Diversity szerint a méhfajok 40%-a jelenleg a kihalás veszélyének van kitéve.
Ezt szem előtt tartva jó ötletnek tűnik, ha mindenki megismeri azokat az egyszerű lépéseket, amelyekkel segítheti a méhpopulációt, különösen a városi területeken és azok környékén.
A világhírű biológus és természetvédő David Attenborough azt javasolja, hogy tegyünk egy evőkanál cukros vizet a kertünkbe. Talán nem hangzik soknak, de a keverék valóban felélesztheti a kimerült méheket, és energiát ad nekik, hogy folytassák a munkát ott, ahol egyébként elpusztulnának.
Az ilyen esetekben, amikor egy látszólag élettelennek tűnő méhre bukkansz a földön, az gyakran azért van, mert szegénynek nincs elég energiája ahhoz, hogy visszatérjen a kaptárjába. Az oldat két evőkanál fehér kristálycukorból és egy evőkanál vízből álljon.
Szeretnél még többet tenni? Nos, kiderült, hogy ez lehetséges. Ismétlem, ezeket a dolgokat hihetetlenül könnyű megtenni, de még az olyan egyszerű dolgok is nagy segítséget jelenthetnek, mint az erkélyre virágokat tenni, vagy a kert egy bizonyos területét a vadvirágoknak kijelölni. A méhek hasznát veszik majd az e virágok által kínált nektárnak, így segítve a helyi ökoszisztémát.
Tehát, ha látod, hogy a párod, házastársad vagy gyermekeid egy kanál cukrot készítenek, hagyd, hogy tegyék!
Még jobb, ha kiteszel a kanalat a szabadba, és ezzel is hozzájárul a méhek megsegítéséhez.
