A tudósok megfejtették – úgy vélik, végre tudják, mi volt előbb a tyúk és a tojás.
Ezt a kérdést mindannyian vitattuk már, az iskolásoktól a professzorokig, a csirkéktől a tojásokig.
Sok-sok év után, amikor a fejekben kavargott a talány, a brit Bristoli Egyetem Földtudományi Karának egy csapatának sikerült eredményt tálalnia.
A legújabb elképzelések szerint tehát a tojásokat a csirkék dinoszauruszok ősei tojták szó szerint évmilliókkal ezelőtt – jóval azelőtt, hogy a csirkék egyáltalán kifejlődtek volna.
Ezek a tudósok azonban most azt találták, hogy a csirkék legkorábbi hüllő ősei (amelyek még régebbről származnak, még a dinoszauruszok létezése előtt) talán nem is tojást tojtak.
Minden bizonnyal sokkal mélyrehatóbb, mint a csirke és a tojás viták, amelyeket az iskolaudvaron folytattunk!
A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban megjelent tanulmányban a tudósok 51 fosszilis és 29 élő fajt vizsgáltak, és két kategóriába osztották őket a vizsgálathoz: oviparous (kemény vagy lágy héjú tojásokat raknak) és viviparous (elevenszülők) – mint mi, emberek).
Azt mondják, hogy a csirkéknek ezek a korai hüllőszerű ősei viviparosok voltak – élő állatoknak adtak életet, és nem tojást tojtak.
Mind a bristoli, mind a kínai Nanjingi Egyetem kutatócsoportjai szerint a kemény héjú tojást tojó állatok az egyik legnagyobb újításnak számítanak, ez az új kutatás azonban különösen figyelemre méltó.
Azt mondják, hogy kutatásaik arra utalnak, hogy a kiterjesztett embrióvisszatartás (amikor az anya a szülés előtt megtartja a kicsinyét) különösen az állatok ezen csoportja számára jelentette a végső védelmet – tehát alapvetően már akkoriban is biztonságosabb volt egy élő csirkét megszülni, mint tojást tojni.
Ennél sokkal tudományosabban fogalmazott Michael Benton professzor, a Bristoli Egyetem munkatársa: „A magzatburkosok előtt az első négylábúak, amelyeknek a halszerű uszonyokból végtagjaik fejlődtek ki, nagyjából kétéltűek voltak.
„A táplálkozáshoz és a szaporodáshoz vízben vagy annak közelében kellett élniük, mint a modern kétéltűeknek, például a békáknak és a szalamandráknak.
„Amikor 320 millió évvel ezelőtt a magzatburkosok megjelentek a színen, képesek voltak elszakadni a víztől azáltal, hogy kifejlesztették a vízálló bőrt és más módszereket a vízveszteség szabályozására. De a magzatburok volt a kulcs.”
Hozzátette: „A tankönyvek klasszikus „hüllő tojás” modellje a szemétkosárba kerül.”
A projekt vezetője, Baoyu Jiang professzor pedig azt mondta: „Ez a szokásos nézet megkérdőjeleződött. A biológusok észrevették, hogy sok gyík és kígyó rugalmas szaporodási stratégiát mutat a tojásrakás és az elevenszülés között.
„Néha a közeli rokon fajok mindkét viselkedési módot mutatják, és kiderült, hogy az élve született gyíkok sokkal könnyebben vissza tudnak váltani a tojástermelésre, mint azt eddig feltételezték.”
Úgy tűnik tehát, hogy a vita mégiscsak megtört, vagy legalábbis megroppant, mivel ezek a tudósok azt mondják, hogy tudományos szempontból tényleg a csirke lehetett az első – de ettől még mindkettő ízletes.
