Egy szülő legnagyobb törekvése az életben, hogy megvédje a gyermekét. Sajnos ezt nem lehet minden igazságtalanság és durvaság esetében megtenni.
De biztosak lehetünk benne, hogy egy szerető anya mindent megtesz, hogy megpróbálja.
Amikor Jennifer Engele megtudta, hogy a fia osztályában egy másik gyerek mindenkit meghívott egy buliba, csak a fiát nem, elege lett. Nyílt levélben osztotta meg gondolatait a szülői felelősségről, amikor a gyerekek másokkal szembeni viselkedéséről van szó.
A posztot mostanra közel 10 ezren osztották meg.
A kanadai Jennifer Engele-nek két gyermeke van, egy lánya és egy Down-szindrómás fia. Sawyer fiát jószívű és vidám fiúként írja le, akinek remek humorérzéke van. Sawyerben nincs gonoszság, ezért Jennifer számára szívszorító volt látni, hogy kirekesztik őt az osztálytársai bulijaiból.
Az egyetlen, akit nem hívtak meg
Többször előfordult már, hogy Sawyer nem kapott meghívást osztálytársai bulijaira. De ez volt az első alkalom, hogy rajta kívül szinte mindenki meghívást kapott. Az osztály 23 diákjából 22-en kaptak meghívást a partira. Ekkor Jennifer úgy érezte, itt az ideje, hogy megtanítsa a szülőket viselkedni.
„Nyílt levél annak a szülőnek, aki úgy gondolta, hogy rendben van, hogy a fiamon kívül mindenkit meghív az osztályból a gyermeke születésnapi partijára. Azért osztom meg ezt, mert úgy gondolom, hogy ez egy értékes lecke mindenki számára, és igyekszem minél többeket felvilágosítani és nevelni” – kezdte Jennifer a nyílt levelét, amelyet a Facebookon tett közzé.
„Tulajdonképpen az osztályban lévő 22 másik gyereket meghívta, kivéve a fiamat. Tudom, hogy nem azért, mert rossz, mert boldogabb gyerekkel nem is találkozhatnál. Tudom, hogy nem azért, mert nem vicces, mert remek humora van. És ragályos nevetése van. Tudom, hogy nem azért, mert a fiad és az enyém nem jönnek ki egymással, hiszen többször is megemlítette a fiad nevét.
Az egyetlen ok, amiért úgy döntött, hogy nem hívja meg a fiamat a fia születésnapi partijára, az az, hogy Down-szindrómás”.
A poszt folytatódik, Jennifer tisztázza, hogy nem várja el, hogy a fiát mindenre és mindenkire meghívják. Egy személy szándékos kizárása, amikor az osztály többi tagját meghívja, azonban szerinte minden szempontból helytelen.
‘Egy fantasztikus lehetőség’
Jennifer elmagyarázza, hogy a gyerekek így tanulják meg, hogy elfogadható mások kizárása azért, mert valamilyen diagnózissal vagy funkcionális eltéréssel rendelkeznek.
Azt írja, hogy nem haragszik a szóban forgó szülőre, csak elgondolkodtatni akarja őket.
„Látod, a Down-szindróma nem azt jelenti, hogy nem akarsz barátokat. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek érzéseid. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretsz születésnapi partikra járni. A Down-szindrómás emberek ugyanazokat a dolgokat akarják, mint te és én. Szoros kapcsolatokat akarnak, szeretetet akarnak érezni, közreműködni akarnak, értelmes életet akarnak. És el akarnak menni születésnapi bulikra.”
„De ez egy nagyszerű lehetőség és egy életre szóló lecke, amit a gyermekükkel együtt vehetnek át. Emlékezni fognak arra az időre, amikor a szüleik elmondták nekik, hogy nem oké, ha valakit kihagynak a fogyatékossága, faji hovatartozása vagy neme miatt” – írja Jennifer.
Arra buzdítja a szülőket, hogy neveljék a gyerekeiket
Az anya a továbbiakban kifejti, hogy a fia messze nem az egyetlen gyermek, akit a diagnózisa miatt kiközösítettek.
Most azt reméli, hogy nyílt levelét meg fogják osztani, hogy több szülő beszéljen gyermekeivel a befogadásról már kiskoruktól kezdve.
Kérjük, oszd meg, ha te is támogatod ezt a fontos üzenetet.
