Manapság a hírekben nap mint nap csak a legrosszabbat mutatják az emberiségről. Ez elég ahhoz, hogy még a legoptimistább ember is elveszítse az emberiségbe vetett hitét.
Mindezek alatt a borúlátás alatt szeretnénk rávilágítani egy olyan történetre, amely nemcsak megmosolyogtat, hanem újra visszaadja az emberiségbe vetett hitet is!
Daisy Owen olyan volt, mint bármelyik másik 20 éves, aki élvezi az éjszakát a városban! Az éjszakai programok során azonban elvesztette a táskáját. Daisy teljesen összeomlott, amikor rájött, mi történt. A táskájában volt a készpénze, a pénztárcája, az igazolványai, a kulcsai, valamint a drága új iPhone-ja.
Daisy azt feltételezte, hogy a táskája soha nem tér vissza hozzá. Biztos volt benne, hogy valaki valószínűleg magának vitte el, és úgy döntött, hogy szinte azonnal feladja otthon. Ez azonban nem így történt…
Egy hajléktalan férfi találta meg a táskáját egy kocsma előtt, és azonnal magához vette. A táska belsejében kutatott nyomok után, hogy kié lehet a táska, és rábukkant Daisy személyi igazolványára. Csendben megfogadta magának, hogy a táskát visszaviszi a tulajdonosához.
Paul azonban azt is tudta, hogy egy kívülálló számára hogyan néz ki: egy hajléktalan férfi egy női táskával. Nem akarta, hogy bárki azt higgye, hogy ő lopta el a táskát, ezért írt egy háromoldalas cetlit, amelyben elmagyarázta a helyzetet.
Megírta, hogyan talált rá a táskára, és hogyan akarta azt újra a jogos tulajdonosához juttatni. Azt is elmondta, hogy senkinek nem mondta el, hogy a táska nála van, mert úgy tűnhetett volna, hogy ellopta. Az egyetlen motivációja az volt, hogy visszaadja a táskát Daisynek, mivel a helyes dolgot tenni nagyon jó érzés volt számára.
Ezért járta a várost, és megkérdezte az embereket, hogy ismerik-e Daisy Owent. Nem mondta el az embereknek, hogy nála van a táska, mert nem akarta, hogy tévesen a sajátjuknak vallják.
Már több mint egy napja járkált körbe-körbe Daisy után kutatva. Mivel semmi nyomot nem talált, végül úgy döntött, hogy megkockáztatja, és elsétál a lány lakcímére, hogy visszaadja neki a táskát.
Éppen elindult volna a lány háza felé, amikor Daisy egyik barátnőjével találkozott. A barát elmondta neki, hogy ismeri Daisy Owens-t, majd a Facebookon üzent neki, hogy megtalálták a táskáját!
Daisy hatalmas megkönnyebbüléssel fogadta a hírt. De egyben hatalmas sokkban is volt. Arra gondolt, hogy a hajléktalan Paul, aki egy szállón élt, és alig engedhette meg magának az ételt, elkötelezte magát, hogy megtalálja őt, és visszaadja neki a táskáját.
Könnyedén eladhatta volna a holmiját, és zsebre vághatta volna a pénzt, ami a táskájában volt, hogy saját maga élvezhesse.
„Ha én lettem volna abban a helyzetben, akkor minden cuccot eladtam volna, hogy javítsak az életemen – de Paul nem tette” – mondta Daisy. „A hitem valóban helyreállt az emberiségben – ez elképesztő. Még mindig éhezett és az utcán élt, pedig ott volt a 10 fontos bankjegyem a táskájában”.
Daisyt meghatotta Paul őszintesége és elkötelezettsége, hogy visszaadta a táskát a tulajdonosának. Elhatározta, hogy segít Paulnak rendbe hozni az életét. Adománygyűjtést indított, hogy segítsen Paulnak állandó lakáshoz, meleg ruhákhoz és némi ételhez jutni.
Az általa létrehozott GoFundMe adománygyűjtés több mint 5000 dollárt hozott össze, és kétségtelenül nagy segítséget jelentett Paulnak, hogy rendbe hozza az életét!
Ez egy olyan csodálatos történet jó emberekről, akik elkötelezettek a helyes cselekedetek iránt. Ez is mutatja, hogy a kedvesség bizonyosan kifizetődik.
Oszd meg ezt a cikket másokkal is, hogy emlékeztesd őket az emberiség jó oldalára, amiről néha megfeledkezünk!
