Ahogyan több piramis is szétszóródott a kontinenseken, a világ egy másik csodája is megtalálta a másolatát.
Íme! Spanyol Stonehenge.
A spanyolországi Valdecañas víztározóban található megalitikus építmény annak köszönheti újbóli felbukkanását, hogy Európa súlyos szárazsága továbbra is drasztikusan csökkenti a vízszintet. Ez azonban nem az első meglepetésszerű felbukkanása.
A Guadalperal dolmenjét (a hely hivatalos neve) először 1926-ban fedezte fel Hugo Obermaier német régész. A Reuters szerint Obermaier leletét közel 40 évvel később egy vidékfejlesztési projekt miatt szándékosan elárasztották. Azóta összesen négyszer bukkant fel vizes sírjából. Legutóbb 2019-ben, egy újabb szárazság idején bukkant fel újra.
Kelta elődjéhez hasonlóan a spanyol Stonehenge eredetét is rejtély övezi.
Amint azt a Good Morning America alábbi videója elmagyarázza, a 150 álló kőből álló képződmény i. e. 3000-re nyúlik vissza, bár alkotói ismeretlenek. Hogy mire használták, azt csak találgatni lehet – egyes elméletek szerint szent sírhely volt, mások szerint naptemplom.
Miközben Európa hónapok óta az elmúlt 500 év legsúlyosabb szárazságát éli át, más, régmúlt idők emlékei is felbukkantak a víz felszínéről. Augusztus 19-én a Reuters arról számolt be, hogy a szerbiai Duna mentén 20 elsüllyedt náci hadihajó látható a második világháborúból. Az angliai Yorkshire-ben egy ősi híd is újra felbukkant, amelyet az 1950-es évek óta nem láttak.
Természetesen nem Európa az egyetlen érintett terület. Ugyanebben a hónapban egy 600 évesnek vélt buddhista szobor tűnt fel a kínai Jangce folyó apadó vizében. Még a texasi Dinosaur Valley State Parkban is ritka dinoszaurusznyomokat tártak fel, amelyek korábban a víz és az üledék rétegei alatt rejtőztek.
Miközben jó móka a történelmi látványt megcsodálni, remélhetőleg ezek a múltbeli felfedezések a jövő számára is figyelmeztető jelzésekként szolgálhatnak az éghajlatváltozás korlátozására irányuló erőfeszítésekben. Még a legnagyobb kőemlékek is újjáépíthetők. Ugyanez nem feltétlenül mondható el bolygónkról.
