Az évkönyv átvétele nagyon különleges pillanat a diákok számára. Ilyenkor visszatekinthetnek az évükre, és visszaemlékezhetnek az osztálytársaikkal együtt töltött vidám iskolai eseményekre.
RJ Sampson tanulónak soha nem volt alkalma elolvasni vagy élvezni az évkönyvet, mivel látássérült.
Idén azonban a diákok és a tanárok úgy döntöttek, hogy valami különlegeset tesznek a coloradói iskolájuk végzős diákjának.
RJ szeret iskolába járni, de mivel látássérült, soha nem tudta elolvasni vagy élvezni az évkönyveit.
Amikor elsőéves volt RJ, az utolsó napján megkérdezte a tanárát: „Mikor készítenek nekem egy Braille-írásos évkönyvet?”.
Az évkönyvek már így is hatalmas kötelezettséget jelentenek, és tanára, Leslie Thompson szerint ez egy nagyszerű ötlet, de nem gondolta, hogy lehetséges.
Gyorsan menjünk előre négy évet, és a tanárai végre valóra váltották ezt a kívánságát.
„Igen, ideges vagyok” – mondta Laurel Ainsworth, az évkönyv főszerkesztője a bemutató reggelén.
„Nem fáj a gyomrom, vagy ilyesmi – ez csak a fejemben van. Csak remélem, hogy mindent lefedtünk, hogy 20 év múlva visszanézhessék.” – tette hozzá.
Leslie, a látásmód-csapat és az évkönyvbizottság több mint 1500 órát töltött RJ különleges évkönyvével – és ő nem is sejtette.
Amikor az elérzékenyült RJ-nek átadták a könyvet, azt mondta: „Ez nagyon sokat jelent nekem.”
Hozzátette: „Teljesen elképesztő, hogy a diákok és a személyzet mindent megtett azért, hogy nekem is készítsenek egyet”.
Lehet, hogy évekig tartott, de az iskola dolgozói büszkék lehetnek arra, hogy ilyen lenyűgöző vállalkozást valósítottak meg.
