5 nevelési szabály japán szülőktől, amit át akarunk venni tőlük

2018-12-21  —  Megosztotta:

A japánok nagyon hagyománytisztelő emberek, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legtöbb tevékenységet szabályszerűen csinálják. Az egyik ilyen például a gyereknevelés. Japánban teljesen másként nevelik a gyermekeket, mint a nyugati országokban, ennek köszönhető, hogy az ottani szupermarketekben nem fogsz hallani hisztiző gyermeket. Mai cikkünket azért hoztuk létre, hogy betekintést nyerjetek a japánok gyereknevelési szokásaiba. Ki tudja lehet ez a módszer annyira megtetszik, hogy te magad is így fogod nevelni a saját csemetéidet.

Hirdetés

Lássuk hát, miben különbözik az ő rendszerük a miénktől.

Hirdetés

Az édesanya és a gyermek kapcsolata nagyon szoros.

Hirdetés

Japánban nagyon szoros a gyermekek és az édesanyák kapcsolata, olyannyira, hogy még együtt is alszanak, sőt mindenhova magukkal viszik őket. A régi időkben ezek az édesanyák egy kendő vagy speciális heveder segítségével tudták a gyermekeiket gond nélkül cipelni.

Az édesanyák olyan elfogultak gyermekükkel szemben, hogy bármi, amit tesznek számukra tökéletes, még akkor is, ha valójában rossz az, amit csinálnak.

Hirdetés
Hirdetés

Japánban az 5 évnél fiatalabb gyermekeknek konkrétan mindent megengednek, azt tehetik, amit csak akarnak. A külső szemlélők és az idegenek ezt a fajta megnyilvánulást túlzott engedékenységnek tartják.

Hirdetés

Japán művészek a 17. század végén és a 18. század elején így ábrázolták az édesanyák és a gyermekük közti köteléket.

Hirdetés

Ezt a hozzáállást “amae”-nek nevezik, ami az édesanya és a gyermeke közötti kapcsolatot foglalja magába. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek mindig támaszkodhatnak szüleikre és amikor a szülőknek lesz szüksége segítségre, akkor gyermekük lesz ott, hogy segítsen.

Hirdetés

Amerikai és japán tudósok azt állítják, hogy a szülők hozzáállása redukálja a gyerekben a rossz magatartás kialakulásának kockázatát, valamint javítja azoknak a gyerekeknek a viselkedését, akik fejlődési zavarban szenvednek.

Hirdetés
Hirdetés

Japán nevelési rendszer.

A Japán nevelési rendszer szerint azok a gyerekek, akik még nem töltötték be az ötödik életévüket, bármit megengedhetnek maguknak, öt és tizenöt éves koruk között szigorúan fogják őket, majd miután betöltik a tizenötödik évüket ugyanúgy kezelik őket, mint a felnőtteket.

Hirdetés

Ennek a nevelési elvnek az a lényege, hogy a gyerek egy olyan társadalom tagja legyen, ahol a személyes jellegű érdekek nem fontosak. Ezzel próbálnak meg a szülők egy harmonikus és kiegyensúlyozott embert nevelni, aki képes lesz elérni saját céljait.

Hirdetés

Hirdetés

Az első periódusban, a szülők hatalmas odaadással és szeretettel nevelik gyermeküket.

Annak ellenére, hogy belépnek a második periódusba a szeretetük nem szűnik meg, csak arra nevelik őket, hogy a társadalom szabálya szerint élje az életét, ahol megtalálja a számításait és eléri céljait.

Hirdetés

Amint belép a harmadik periódusba, a gyermek teljes értékű felnőtt embernek számít.

Az első és legfontosabb dolog a család.

A Sicsi-go-szan egy hagyományos fesztivál nap, ahol a három és hétéves lányoknak valamint a három és ötéves fiúknak megünneplik a növekedését, illetve imádkoznak a jóllétükért.

Az édesanyák rengeteg időt töltenek gyermekükkel, mivel a japánok azt vallják, hogy nem szabad három éves kora előtt bölcsődébe vinni a csemetéket. A másik érdekesség, hogy a szülők egyáltalán nem kérik meg a nagyszülőket, hogy vigyázzanak az unokákra, illetve bébiszittert sem bérelnek fel.

Ennek ellenére, mégis sok időt töltenek a nagyszülőknél és a család többi tagjánál, amivel kapcsolatuk még szorosabb lesz. A családtagok mindig minden körülmények között támogatják egymást.

A szülők a legnagyobb példaképek.

A japán és európai édesanyákat egy kísérletnek vetették alá, ahol az volt a feladat, hogy építsenek egy piramist. A japán anyukák felépítették a piramist és megmondták gyermeküknek, hogy tegyék ők is ugyanezt. Ha nem tudták felépíteni, akkor újrakezdték.

Az európai származású édesanyák elmondták, hogyan építenék fel a piramist és megkérdezték gyermeküket, hogy ők hogyan építenék fel.

Ebből az szűrhető le, hogy a japán anyukák megmutatják gyermeküknek hogyan kell megcsinálni egy adott dolgot, míg az európaiak arra ösztönzik gyermekeiket, hogy maguktól megoldják a helyzeteket.

Figyelembe kell venni mások érzelmeit.

Fontos, hogy a gyermekeket megtanítsák arra, hogy tiszteljék mások érzelmeit és érdekeit. A japán édesanyák például tisztelik saját gyermekük érzéseit, nem nyomják el őket, nem szégyenkeznek miattuk, sőt nem is hozzák őket zavarba. Megtanítják nekik, hogy tisztelni kell mások érzelmeit. Példának okáért ha egy gyerek eltöri a saját játékautóját, akkor a japán anyák erre azt mondják, hogy “Szegény autó, sírni fog”, míg az európai anyukák azt mondják “Fejezd be, mert ez rossz dolog.”

Te mit gondolsz erről? Kinek a nevelési elve jobb?

via

loading...