21 titok, amit a szülésznők soha nem fognak elmondani neked

Őszinte vallomások boldog, megható, szomorú és fájdalmas pillanatokról.

Egy gyermek megszületése egy életre szóló élmény a szülőkké váló pár számára, de nem csak számukra intenzív a szülőszobában töltött idő, hanem a babájuk világra hozását segítő szülésznők számára is. Néhányan most elárulták, milyen a szülés az ő szemszögükből nézve:

1. Zavaró, amikor az emberek azt gondolják, hogy nekünk csak annyi a dolgunk, hogy az édesanya kezét fogjuk a szülés közben.

Nyilván az is a feladatunk, hogy megadjuk a szükséges érzelmi támogatást az anyának, de van végzettségünk és képzettek vagyunk. Bekötjük az infúziót, beadjuk az epidurális érzéstelenítést, vért veszünk, és a leglehetetlenebb helyeken öltjük össze a bőrt.

2. Sosem unjuk meg ezt a csodás érzést.

Lélegzetelállító az első embernek lenni, aki megfoghat és a kezében tarthat egy új életet. Nem számít meddig tart, milyen zűrös, stresszes és fárasztó a napunk, a babák világra hozása sosem veszíti el a “wow”-faktort. Elősegíteni egy gyerek útját a világba igazán varázslatos érzés.

3. Csodálatos látni, ahogy a szülők szülőkké válnak.

Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy szemtanúja lehetünk annak, hogyan válik valaki szülővé. Látni lehet a testbeszédén, hogy teljesen megváltozik, megenyhül, a dráma után pedig megszállja a béke és az öröm. Fantasztikus.

4. Ezért a nézésért élünk:

Ez az a bizonyos nézés, amit a nő arcán lehet látni, amikor először látja meg a gyerekét. Ez mindent megér. Ezért nem tiltja meg a munkánk, hogy nekünk is legyen gyerekünk. Látjuk, az örömöt, az azonnal kialakuló szeretetet, amit egy nő érez, amikor először fogja meg a babáját, és mi is át akarjuk ezt élni.

5. A felelősség érzése hatalmas és ijesztő.

Ez különösen igaz akkor, ha először vezetsz le szülést. Hirtelen rájössz, hogy a kezedben van nem csak egy ember élete és egészsége, erre pedig semmilyen tréning nem tud felkészíteni teljesen.

6. Szerintünk minden baba aranyos.

Amikor azt kérdezik tőlünk, hogy “hát nem gyönyörű?”, és mi igennel felelünk, azt komolyan is gondoljuk. Számunkra az édes arcú babákhoz semmi sem fogható.

7. Mi is sokszor ölelgetjük őket, amikor csak tudjuk.

Nem gyakran van időnk erre, de ha egy újdonsült anyuka felajánlja, hogy fogd meg a babáját egy kicsit, ki tudna ellenkezni? A munkánk egyik legjobb része, amikor érezhetjük azt a bizonyos “újszülött baba illatot”.

8. A nők nagyon tartanak attól, hogy pukiznak szülés közben.

Nem tudjuk elégszer mondani: minket tényleg nem zavar, hozzá vagyunk szokva, és ez az élethez tartozik. De sok nő mégis ezen görcsöl, ezért nem is nyomnak elég erősen, ami meghosszabbítja a szülést. Vagyis kérlek, pukizzatok!

9. Néhány szülő igazi érzéketlen szemét.

Szelfiznek, össze-vissza vándorolnak, rosszindulatúak, volt, aki Pokémon Go-val játszott (de ez rendben volt, mivel a felesége viccesnek tartotta). Néha legszívesebben megmondanánk a nőnek, hogy jobban jár, ha egyedülálló szülő lesz, de nyilván nem tesszük, inkább leállítjuk a párját.

10. Állandóan csak kiabálnak velünk, gyakran meg is fenyegetnek minket.

Az anyák szülés közben káromkodnak, ordítoznak, mindenért odahívnak minket és sokat követelnek, de ez még a jobbik eset. Az rosszabb, amikor a nők és a párjuk fizikailag is agresszívekké válnak, ami többször történik meg, mint gondolnátok.

11. Nagyon rövid idő alatt nagyon mély kapcsolatot tudunk kialakítani az emberekkel.

Látjuk az embereket a legrosszabb és a legjobb formájukban is. Még ha le is szakad a lábunk és több nőre is időt kell fordítanunk, mindig megtiszteltetésnek érezzük, hogy az életük egyik legfontosabb napjának részesei lehetünk.

12. A koraszülések extra kihívást jelentenek.

Általában elég sok időt töltünk azzal, hogy megnyugtassuk a zaklatott anyákat. A koraszülések gyakran jól végződnek, a stresszelés pedig egyáltalán nem segít. Próbáljuk a lehető legpozitívabban kezelni a dolgokat.

13. Ősszel vagyunk a legelfoglaltabbak.

A karácsony és a szilveszter hatására nagyon megugrik a születések száma szeptember környékén, ami számunkra rengeteg munkát jelent. Szóval ha még nem szeretnél egy kis boldogságot az életedbe, ne felejts el gondoskodni a védelemről ezeket az ünnepi bulikon.

14. Néha el kell vennünk a babát születése után.

Sajnos nem mindenki alkalmas arra, hogy szülő legyen. Néha bírósági végzés miatt kell elvennünk a babát az anyától, és segíteni a szociális dolgozóknak. Vannak olyan babák is, akik drogfüggőként születnek, ezért kell gondoskodni róluk, amit mindig nehéz megélni.

15. A műszakjaink nagyon hosszúak, és csak ritkán végzünk időben.

9-12 órás műszakokat dolgozunk végig váltásban, ami azt jelenti, hogy nincs rá garancia, hogy ki tudunk venni egy szabadnapot. Rendszeresen túlórázunk még a műszakunk végén, hogy végezzünk a papírmunkával: kockázatértékelések, egyéni igényeket tartalmazó űrlapok, gondozási tervek, katéterlapok, kanüllapok…végtelennek tűnik, mire mindent megírunk.

16. Nincs időnk szünetre.

Általában nincs időnk arra, hogy ebédeljünk, vagy egynél több pohárral igyunk 14 óra alatt. Sosem ülünk le 5 percél tovább, de ha mégis sikerül, nagyon szerencsések vagyunk. Vagyis összegezve: mindig elcsigázottak és éhesek vagyunk, és fáj a lábunk.

17. Tudnunk kell kezelni annak a veszélyét, hogy bármikor elveszíthetjük az állásunkat, vagy beperelhetnek minket.

A szülések során rosszra is fordulhatnak a dolgokat, köszönhetően annak, hogy egyre egészségtelenebbek az emberek. Amikor dolgozunk, a kezünkben van a saját sorsunk is, és a kihívást jelentő szituációkban néha úgy érezzük, búcsút is intünk a munkánknak.

18. A terhesség nem mindig végződik happy enddel.

Mindig tragédia, ha a baba halva születik. De mi mindig gondoskodunk ezekről a gyönyörű babákról is: megmosdatjuk és felöltöztetjük őket, fényképeket készítünk róluk a szüleikkel, névtáblát írunk és apró láb- és kézlenyomatokat készítünk emlékbe. Ezek segítik egy kicsit könnyebbé és elviselhetőbbé tenni ezt a szörnyű helyzetet.

19. Sokat sírunk.

Ezek a könnyek néha az örömkönnyek, máskor viszont a fáradtságé, az aggódásé, a szomorúságé, vagy a frusztráltságé. Senki sem mondta, hogy szülésznőnek lenni könnyű, de a legtöbbünk nem számít arra, hogy ennyire nehéz.

20. Néha csak keveset tudunk adni.

Érzelmileg nagyon megterhelő az anyákat támogatni szülés közben, és ha egy hosszú műszakban vagyunk, gyakran túl kimerültek vagyunk ehhez. Vannak esetek, amikor úgy érezzük, csak éppen elegendő támogatást tudunk adni, ami nem valami jó érzés.

21. Mégis minden nap visszajövünk…

Hazudnánk, ha azt mondanánk, néha nem gondolunk arra, hogy feladjunk ezt a munkát, különösen egy nagyon kemény műszak után. De a többségünk nem lépne le. Túlságosan hiányozna “az a nézés”, nem beszélve a babák ölelgetéséről.

via