A múlt elmúlt, de attól még emlékszünk. Hogy is lehetne elfelejteni azokat a dolgokat, amik hatalmas befolyással bírtak életünkre. Volt idő amikor ezek a dolgok jelentették számunkra a mindent. A mai fiataloknak fogalma sincs ezekről, de aki a 90 évek végén és a 2000 évek elején volt tinédzser, tudni fogja miről beszélek.
A szőke melír minden lány hajában fellelhető volt.
A Hello Motto hallatán mindenkinek felcsillant a szeme.
Nem ceruzával vagy tollal írtunk. A zselés tollak voltak a menők.
A Turbórágós autó gyűjtemény, minden fiúnak megvolt.
Bárkinek lehetett lapos hasa, még ha nem csinált semmit, akkor is.
Telefonfülkébe jártunk telefonálni.
Még az internet előtt ez volt a szórakozás.
Ki az aki még rajzolt ilyen csodákat?
A kedvenc szuperhősök mindenütt ott voltak!
A lányok ezeket a hajvasalókat használták, mielőtt elmentek bulizni.
Egy pihent játék, pihent agyúaknak.
Ez a lámpa a kreativitás legmagasabb szintjét képviselte.
A Sailor Moon harcosokat mindenki szerette.
A már feledésbe merült kedvenc játékaink.
A játékaink akadtak a gépen, mert túl nagy volt a felbontásuk.
De nem felejtettük el, milyen valóságosak voltak ezek a varázslatok.
Akkoriban nem a Facebook miatt nyomkodtuk a telefont.
Már a mi korunkban is voltak bugyuta rajzfilmek.
Gyermekként ezt egy ijesztő filmnek gondoltam. De így visszanézve a grafikát, nem értem mitől féltem.
Egy csengőhang átküldése órákig tartott, és a milliméterek is számítottak.
Amikor egy “felnőtt film” kezdődött a bevezetés után:
Felnőtt fejjel nézve, ezek voltak a legnagyobb csalódások.
