A gyerekek és szülők kapcsolatáról valószínűleg ódákat zenghetnénk. A váratlan fordulatok és kiszámíthatatlan pillanatok pedig csak még színesebbé teszik ezt az egészet.
– Most olyan vidám történeteket gyűjtöttünk össze, melyek jól bizonyítják, hogy a gyerekekkel együtt élni mindig nagyon szórakoztató.
A lányom 10 éves lett. Gyerekkorától arra neveltem, hogy az idegenekkel történő kommunikáció veszélyes, és most úgy döntöttem, hogy végre letesztelem. Rábeszéltem az egyik ismerősömet, akit a lányom nem ismert, hogy álljon le vele beszélgetni. A lépcsőház bejáratánál találkoztak. A lányomnak eszébe jutott, amit tanítottam, szóval mindenekelőtt az ismerősöm szavába vágott, és így szólt:
– Anyu nem engedi, hogy idegenekkel beszéljek, és hamarosan hazaér, szóval beszéljünk gyorsabban!
-35 éves voltam, az utcán álltam, épp vártam valakit. Nem messze tőlem, egy anya tűnt fel a fiával, aki kb. 2 éves volt. A fiú elengedte az anyja kezét, és elkezdett felém rohanni:
– Apa! Apa!
Az anyja a következő szavakkal állította meg:
– Ez a bácsi nem apa.
Majd kis szünet után folytatta:
– Ne ijeszd meg a bácsit.
-Az egyik barátomnak van egy 5 éves fia. A házában ültünk, teáztunk. A kisember beszaladt, és a játékpisztolyával lőni kezdett ránk. Belementünk a játékba. Leestünk a padlóra, és mozdulatlanul feküdtünk. A gyerek erre nevetve így szólt: „Keljetek fel, ez csak egy játék! Az igazi később jön!”
-Elmentünk a gyógyszertárba én, a férjem és a középső fiunk. Fogamzásgátló tablettát vásároltam, a fiam kíváncsi lett:
– Milyen tabletták ezek? Beteg vagy? Miért van szükség rájuk? Mik ezek?
– Ezek a tabletták meggátolják, hogy gyerekem legyen – tört ki belőlem az őszinteség.
A fiam megijedt:
– Új? … vagy a régieket is eltünteti?
-Az idősebb testvérem fia most kezdte az iskolát. Különféle játékokkal, kütyükkel, és holmikkal motiválja. Emlékszem, hogy apám, amikor elsős lettem azt ígérte nekem, hogy ha kitűnően végzem el az iskolát, akkor kaphatok egy olyan „aranyfogat”, mint amilyen a nagypapának van. A lelkesedésem éveken át tartott.
-A tengerparton voltam a férjemmel és a fiammal (8 éves). Elfelejtettem naptejet vinni a partra, és nagyon égetett a nap, ezért felszaladtam és megkértem a férjemet, hogy vigyázzon a gyerekre. Mire visszatértem, a következő kép fogadott: a fiam nyakig homokba temetve vár, a férjem sehol. Megkérdeztem tehát:
– Hol van apa?
A gyermek vidáman válaszolt:
– Apa fürdik.
– És te miért vagy itt?
– Eltemetett, hogy ne kóboroljak el.
Így néz ki az Év-apja, hölgyeim és uraim.
-Buszon ültünk éppen, mellettem egy anya és a fia (kb. 5 éves). A következő párbeszéd zajlott közöttük:
– Anya, miért nőnek fel az emberek?
– Tudod, ez az élet rendje. Te is felnősz majd.
– De én nem akarok felnőtté válni!
– Felnőttnek lenni nagyon szórakoztató, kicsim.
– Apán nem ezt látom.
-Láttam, hogy a szomszéd kislány homokot önt a macska táljába, közvetlenül az ételre.
Megkérdeztem tehát tőle:
– Miért rontottad el a macska eledelét, kincsem? Te sem eszed meg a homokot!
A lány ezután belemarkolt egy nagyot a homokkal teli vödörbe, majd bekapta és megette. Nem volt több kérdésem.
-Nemrég veszekedtem az öcsémmel. Ő 5 éves, én pedig 19. Anyánkhoz ment panaszkodni, és megkérte, hogy büntessen meg engem. 5 perc múlva visszajött, és közölte, hogy anyánk megbüntetett engem.
Én: hogyan?
Testvér: anya holnap vacsoráig aludni fog!
Köszi, anyu.
-6 éves koromban megtudtam, hogy egy normális terhesség 9 hónapig tart. Miután kiszámoltam, hogy a szüleim esküvője és a születésem között csak 7 hónap telt el, sokáig azzal a kérdéssel idegesítettem anyámat, hogy: „Koraszülött voltam?”
Akkor még nem tudtam, hogy a fogantatás kicsit másképp zajlik.
