15 érzékeny fénykép, ami elfeledtet velünk minden mást

2019-07-07  —  Megosztotta:

Az idő rendkívül gyorsan pörög és számunkra csak a legfontosabb pillanatok maradnak meg az emlékezetünkbe. Van mindenki életében pár olyan momentum, ami igazán megható és sokat jelent a számára. Sajnos legtöbbször ezeknél a pillanatoknál csak az emlékezetünkre hagyatkozhatunk, ha vissza szeretnénk gondolni rá. De ha igazán szerencsések vagyunk, akkor ezek közül néhány egy fotón, vagy videón meg lett örökítve.

Hirdetés

Mutatunk nektek pár ilyet, és hozzá egy kis magyarázatot. Hátha Ti is meghatódtok.

Hirdetés

Íme a válogatás!

Hirdetés

“Boldog apák napját annak az embernek, aki úgy döntött, hogy elvállalja ezt a feladatot nekem, ha már az igazi szüleim nem tették…”

Hirdetés
Hirdetés

“15 éves ez a kutyus. Az ölembe hoztam le az parkba mert már nagyon nehezen tudott csak menni. Leült és élvezte a napfényt… ”

Hirdetés

Szerencsés az ember, ha az igaz barátaival egész életében tudja tartani a kapcsolatot!

Hirdetés

Hirdetés

Az STS-80 elindítása előtt. Szerettem volna megölelni az apámat, de nem tehettem… az űrhajósok ilyenkor karanténban vannak. Boldog apák napját!

Hirdetés
Hirdetés

Ma már házastársak vagyunk. Már kiskorunkban is ugyanazokért a dolgokért rajongtunk.

Hirdetés

Ez a kislány megvakult. Úgy mosolyog ezen a fotón a kistestvérére, mintha látná.

Hirdetés

Hirdetés

A férjem ápoló egy idősek otthonában. Itt egy 95 éves férfinek mutatja a digitális fényképezőgépen a családi fotókat.

Hirdetés

5 év próbálkozás és 3 vetélés után végre sikerült nekünk is…kaptunk egy kis angyalkát.

Egy autista kisfiú, aki egy esküvő alkalmával spontán odament, megfogta ennek az idős hölgynek a kezét és elment vele sétálni a parkba.

Ez a férfi egy évvel ezelőtt megmentette ezt a kóbor kutyát. Úgy néz ki otthonra lelt.

Gyanús…Már akkor is nagyon gyanúsan néztem.

Írország elnöke a legjobb barátjával. Egy tapodtad sem mozdul mellőle.

Én mindig azt éreztem, hogy más vagyok. Nem akartam én is pénztárosként végezni. Én vagyok az első az egész családfámban, aki főiskolát végzett.

Egy kutyus, aki mindig az iskolában lebzselt. Betették az évkönyvbe a személyzet közé.

A nagymamám tegnap halt meg. A kutyája azóta is ott ül az ágya mellett és várja vissza a barátját.

Mit gondoltok? Nagyon megható ugye?

via


loading...