10 őrült foglalkozás a múltból, amit az elődeink elvégeztek

A főszékletőr VIII. Henriknek segített vécézni, a kelmetisztító pedig emberi vizeletben mosta a ruhákat.

A rendkívüli módon felgyorsult technikai fejlődésnek köszönhetően a mai foglalkozások hozzávetőleg 47 százaléka valamikor a jövőben meg fog szűnni– mondják a tudósok. Habár ez elég ijesztően hangzik, ez az események logikus folyása. Számtalan olyan foglalkozás létezett a múltban is, melyekről ma már azt sem tudjuk, eszik vagy isszák. Némelyik teljesen kihalt, de olyan is van, ami csupán továbbfejlődött.

Csokorba szedtünk néhány olyan szakmát, amik a mai, modern világban talán furcsának, már-már őrültségnek hangzanak, őseink életének viszont szerves részét képezték.

Repülőgép-figyelő

A radar feltalálása előtt az ellenség felderítéséhez, megfigyeléséhez a katonáknak egyéb eszközöket kellett bevetniük. Az egyik technológiát hanglokációnak nevezték. A katonák meghosszabbított tülköt használtak, ami észlelte a rezgéseket, és lokalizálta a hangokat – még akkor is, ha hegyek állták útját a hang terjedésének. Ezt a rögtönzött technikát az első világháború közepétől a második világháború korai szakaszáig alkalmazták.

Hónaljszőr-szedő

Az ókori Rómában a szőrtelenítést gyakorta azért alkalmazták, hogy az illető társadalmi osztálya beazonosítható legyen. A római nyilvános fürdőkben ezért hónaljszőr-eltávolítók tevékenykedtek, akik forró vascsipesz segítségével szabadították meg a vendéget a nemkívánatos szőrzettől.

Temetési komédiás, vagy gyászbohóc

Az ókori Rómában a temetési komédiások feladata az elhunyt karakterének bemutatása volt. Utánoznia kellett a hangját, viselkedését, gesztusait. Sőt, úgy is kellett felöltöznie, ahogy az elhunyt öltözött. Mindez a halott lelkének megnyugtatását és az élők szórakoztatását szolgálta.

Főszékletőr

Ez a foglalkozás nem tartozott a legkellemesebb szakmák közzé. A főszékletőr annak a szolgának volt a hivatalos címe, aki az angol királynak segédkezett ügyes-bajos dolgai elvégzésében – ott, ahova a király is gyalog jár (de eszerint nem egyedül) –, illetve a mosakodásban. A bizarr hivatás VIII. Henrik uralkodása idejéből ered. A szolga felelősségi köre a Tudorok idejében leszűkült az uralkodó öltöztetésére. A cím elnevezése ennek megfelelően királyi főkamarásra változott. Maga a tisztség 1901-ig létezett.

Piócagyűjtő

Mivel egykor a köpölyözéshez széles körben alkalmaztak piócákat, a vérszívó iránti igény kielégítésére embereket jelöltek ki, akiknek a mocsaras, lápos területeken kellett piócákat gyűjteniük. A munka csupán idényjellegű volt, és nem is fizetett jól. Ráadásul a hivatásos piócagyűjtők gyakorta szenvedtek vérveszteségtől, illetve kaptak fertőzéseket. Az 1830-as éveket követően egyre kevesebb piócát használtak gyógyászati célra, és a huszadik században meg is szűnt a foglalkozás.

Hivatásos bűnbak

Hivatásos bűnbakok gyanánt kisfiúkat alkalmaztak, akik ifjú hercegek, királyfiak helyett kapták meg az egyébként a felséges gyermeknek járó büntetést. Minthogy a tanító nem üthette meg magát a herceget, kis barátja részesült helyette az oktató célzatú elnáspángolásban. Mielőtt még azt hinnénk, ez nem volt túl nagy szám a kis hercegeknek, közöljük, ez nem így volt: a fiúk szinte mindig jó barátok lettek, és a herceg jövőbeni viselkedését pozitívan befolyásolta, ha azt látta, hogy helyette barátja nadrágját porolják ki. Habár a szokás állítólag Nagy-Britanniából ered, eddig még nem sikerült kideríteni, hogy tényleg ott született-e eme furcsa „gyermekmunka”.

Kelmetisztító

Újabb foglalkozás az ókori Rómából. A római városokban a kelmetisztító (latinul fullones) üzletében különféle ruhadarabokat festettek, mostak és szárítottak. A modern mosodától annyiban tér el, hogy a ruhát nem vízben, hanem az árnyékszékekből összegyűjtött emberi vizeletben mosták. Nem éppen elhanyagolható különbség…

Tekebábu-állogató

Eme rosszul fizetett kétkezi munkát végző személy feladata az volt, hogy a megfelelő helyre visszaállítsa a tekebábukat, az eldőlt bábukat megtisztítsa, és visszajuttassa a játékosoknak a labdát. Miután feltalálták a bábuállító masinát, nem volt többé szükség állogató fiúkra.

Sorszedőgép-kezelő

A sorszedés vagy linoszedés forró fémmel történő betűszedési rendszer, amit újságok nyomtatásához alkalmaztak. A gépek működtetéséhez szakképzett munkások kellettek, mivel nem csak sorokat öntöttek és helyeztek bele a szedőhajóba, hanem ők állították be a lapszéleket és szabályozták a sorok hosszát és vastagságát. A szakma a fényszedés feltalálásával halt ki.

Kalkulátor

Nem, nem haltak ki hirtelen a számológépek! A kalkulátor kifejezést a XVII. századtól fogva használták, mégpedig azokra a személyekre, akik különféle számításokat végeztek. A kalkulátor feladata az volt, hogy – saját kezűleg, illetve később mechanikus számológép segítségével – adatokat számítson ki és elemezzen, vagyis: kalkuláljon.

via


loading...